Egy vékony testalkatú, hosszú, seszínű hajú, alaposan kitetovált férfi álldogál a jicini vasútállomáson, vonatra várva, mint
Az intellektuális kultuszrendező Darren Aronofsky egy pankrátor végnapjairól forgatta legújabb filmjét. Nem egy igazi bunyósról,
Az óriási sikerű manga- és animesorozat élőszereplős bemutatkozása - Death Note: A halállista - után nem sokkal itt a második
A filmes szakma egy másik tragikus halálhír okán potyogtatta könnyeit, amikor egy Párizs környéki kórházban egy banális tüdőgyulladás
Két hét alatt másfél Magyarországnyi francia látta ezt a filmet, melyben tulajdonképpen saját magukat röhögik ki: a dél-franciák az északiakat, az északiak a délieket, a nyugatiak mindkettőt, a hegyvidékiek meg úgy "en bloc", az egészet. Ez a siker azonban nemhogy megosztotta a franciákat, hanem inkább összekovácsolta, hiszen a film alapvető tanulsága az, hogy milyen jó franciának lenni. És azt kell mondjam: tényleg jó lehet franciának lenni...
Nem bor és nem mámor, de Provance tárgya ennek az új francia vidéki drámának, mely tulajdonképpen egyfajta belső road-movie. A harmincas évei elején járó, nagyvárosba szocializálódott Antoine-nak komoly belső utat kell végigjárnia, amikor kényszerűségből átveszi szülei vegyeskereskedését az isten háta mögötti faluban. Meglepetés számára, hogy ez az út még tartogathat számára meglepő fordulatokat...
A 2008-as, 61. Cannes-i Filmfesztivál Fődíját Robert de Niro adta át Laurent Cantetnek, az e cikk tárgyát képező Entre les Murs című filmért. A gesztus azonban, nem kis meglepetésre, nem egy nagyszabású, lenyűgöző és látványos művészfilmnek, hanem egy párizsi külvárosi iskola egyetlen osztályának egy tanévnyi történéseit feldolgozó kvázi dokumentumfilmnek szólt. Fokozza a dolog érdekességét, hogy a franciák, bár évente három filmmel is indulnak saját fesztiváljukon, a fődíjat legutóbb 21 éve nyerték el.
David Lynch Straight Story-ja és Sean Penn Út a vadonba című filmjei ihlették az idei (2009-es) Titanic Fesztivál Hullámtörők-díjas filmjét, a norvég Északot. Rune Denstad Langlo első filmjében egy tipikus északi probléma sajátos feldolgozását adja: egy depressziós és alkoholista férfi világgá megy. A műfaj: off-road movie.
A szimpatikus fiatal olasz író, Roberto Saviano évek óta él rejtett lakásokban, biztonsági őrizet alatt. Egyetlen bűne van:
Lukas Moodysson 2000-ben készült, 1975-ben játszódó filmje a modern társadalom legkisebb egységeinek életlehetőségeit vizsgálja
A szerelem vak - mondják. No, de akkor mi újság a vakok szerelmével? E kínzó kérdésre adható válaszok közül néhányat megismerhetünk
Az egyik legismertebb klasszikus terrorszervezet kialakulását, tombolását és lassú kimúlását meséli el nekünk igazi német
Puskást az egész világ minden idők egyik legjobb futballjátékosának tekinti, akit a sportág számos nagy alakja, például Cruyff, Pelé vagy Beckenbauer is nagyra becsült. Emellett Puskás Öcsi, mint ember is a kevés követendő és követhető példakép egyike, amint azt Almási Tamás meleg hangú, de objektív, elvakult rajongástól mentes portréfilmjéből megtudhatjuk.
Legutoljára talán az Amélie csodálatos életével esett meg, hogy pszichiáterek receptre írták fel a film megtekintését depressziós betegeiknek. Íme, itt a következő gyógyszer!
A fiatal svéd dokumentarista, Ruben Östlund e filmjében néhány egymástól független történetet mesél el, melyeknek szereplői
Danny Boyle ezúttal egy valóban érdekes mixet készített. Összevegyítette a bollywoodi romantikus szerelmes krimit az európai típusú dokumentarista szocio-mozival, valamint két tévés toposszal: a világ összes tévéjébe belicenszelt Legyen Ön is milliomos!-sal és a 24 kihallgatásos-faggatásos részeivel.
Nem csak a húszévesek kiváltsága a szerelem, zuhanhatnak őrült szerelembe a harmincasok, negyvenesek, sőt akár még a hetvenen
Slimane, az algériai származású hajómunkás elveszti állását, azonban ezzel nem adja fel, a végkielégítéséből egy kuszkuszéttermet
El Greconak, a modern festészet egyik fontos korai előfutárának élete nem először tűnik fel a mozivásznon. Ez alkalommal
A Fekete kefével Filmszemlét nyerve debütáló Vranik Roland második játékfilmjében egy utópikus színes álomköntösbe bugyolált médiaszociológiai kísérletet mutat be: mi történik velünk, ha egyszer valamilyen okból minden eltűnik a világ összes képernyőjéről. Prekoncepció: annyi biztos, hogy semmi jó...