A magyar filmtörténetet nem a műfaji alkotások tették híressé. Akad néhány thriller és krimi, elvétve egy-egy sci-fi, sőt
Tóparton, tökéletes megvilágításban ér össze a félmeztelen fiúkból álló egyenlő szárú szerelmi háromszög.
Wes Andersontól kicsit alibi, hogy egy babaházban sztorimesélés helyett kedvenc színészeiből tart seregszemlét, de fura mód nála még ez is működik.
Úgy lihegtem a dán Nyomtalanul megtekintése után az izgalomtól, mintha az egész thriller alatt nem kaptam volna levegőt.
A János vitéz elbeszélő költemény. Nem dráma. Sok benne a leírás és a narráció, kevés a jól felépített drámai helyzet, amiből
Akinek bejött annak idején a Zack Snyder-féle 300 vizuális orgiája, joggal reménykedhetett abban, hogy A birodalom hajnalától
Mindig különös figyelemmel várom az új magyar filmet, még ha ez manapság inkább csak térdcsapkodós vagy annak szánt vígjátékot
Guillaume Nicloux Berlinale versenyprogramját megjáró filmje Denis Diderot francia felvilágosult filozófus Az apáca című
Koncertre mennél a Budapesti Tavaszi Fesztiválon, de nem tudsz választani, mert képtelen vagy eligazodni a művek rövidítésein? Mi a BB, BWV, a Hob.? Nézz körül a kisokosban és a programok között, hogy ne legyen több kérdésed!
Fish & Chips, Ham & Eggs & A cup o' tea? Tényleg? Utánajártunk, vajon mit is fogyasztanak az angolok valójában.
Mázlista seggfej. A megfogalmazás 80 százalékosan fedi le Rod Stewartot, ami nem is csoda, ő írta. A robbantott hajú énekes úgy jellemzi saját pályáját, mint egy luxus repülőutat, ahol a hajtóművet telibe találja néha egy liba, de aztán valahogy rendbe jön minden.
Ha régimódi poénnak tűnik, hogy egy fehér ember színes bőrűnek adja ki magát, az nem véletlen: Sam Garbarski Billy Wilder hajdani vígjátékait próbálta megidézni.
Jarmusch nem először épít népszerű műfajra, annak giccseiből összetéveszthetetlenül szerzői, személyes mozit formázva: az
A skandinávok sejtekig hatoló, legendásan borongós delejessége megint felkúszott a széles vászonra, méghozzá egy briliáns
Könnyed és szórakoztató francia romantikus vígjátékot kapunk valódi karakterekkel Alexandre Castagnettitől a Frankofón Filmnapokra.
Most épp Dániában. A borongós imidzsű koprodukciós stílusmárka, vagyis az északi krimi most is nagyjából azt hozza, amit várunk tőle. A Nyomtalanul ennél többet nem tud felmutatni – viszont még így is van olyan szórakoztató, hogy amerikai remake készülhessen belőle.
A hősök a legkevésbé hiteles figurák, a humor egyetlen forrása az idétlen indiai akcentus. Inkább nézzétek meg az Ezerízű
Itt egy újabb folytatás, ami nem is az. És nem is előzmény. Társfilm (sidequel) esetleg? Számít egyáltalán? Nem. Aki látta
Akciófilmek tucatjai sulykolják az emberbe, hogy ügynöknek (titkosügynöknek, CIA-ügynöknek, porszívóügy… ja, annak nem) lenni