Aki 30 évvel ezelőtt imádta a VICO-kazettán kiadott bugyuta kommandósfilmeket, a Robbanáspontban sem fog csalódni.
Nem úgy általában, hanem abban a szerepben jobb Jake Gyllenhaal, amit még 1990-ben Harrison Ford is eljátszott, és bár minden tárgyalótermi krimi tök ugyanolyan, az Ártatlanságra ítélve sorozatként is jobban működik, mint annak idején filmként.
A rettentően kigyúrt Bill Skarsgård főszereplésével készült Kinyírni a világot nem csak akciófilmként őrült, hanem az egész történet olyan, mintha nem csak szereplői, de mi is egy masszív tripen lennénk, ám ezzel semmi baj nincsen.
Látványos csaták, gyomorforgató gyilkosságok, rengeteg sárkány és intrika – ezt ígéri a Trónok harca spin-off sorozata.
Ishana Night Shyamalan első mozifilmes rendezése, A figyelők az erdei házas horrorok kliséjével indít – aztán itt is jön a nagy csavar!
Richard Linklater krimivígjátékának hőse létező személy volt, akit a rendőrség arra használt fel, hogy csőbe húzza azokat, akik meg akarnak gyilkoltatni valakit - és aki elképesztően jól végezte a munkáját.
Az Oscar díjas japán Godzilla Minus One töredékébe került a hollywoodi látványfilmeknek, mégis köröket ver rájuk. Kritika!
A harmadik rész még működőképes volt, de a negyedikre a franchise már nem kerülhette el a sorsát: a Bad Boys – Mindent vagy többet című filmmel a rosszfiúk kalandjai hivatalosan is kifáradtak.
Sajnos az új szereplők egyáltalán nem olyan karakteresek és szimpatikusak, mint A Mandalóriban vagy az Andorban, és a vuki Jedi mestert is csak egy villanásra láthattuk.
A gonosz színei: Vörös című lengyel krimit tényleg nem érdemes kihagyni – még a műfaj legavatottabb nézőit is képes meglepni.
A brit színész persze most is remek, csak az eltűnt fiát kereső apa karakterével vannak bajaink, az Eric című minisorozat azonban így is remek.
A szörny házában című film egy gyerekrablás történetét meséli el párbeszédek nélkül, pusztán zenével, zajokkal és képi eszközökkel keltve feszültséget.
Az Atlas képtelen okosan hozzányúlni a mesterséges intelligencia témájához, sőt, néha úgy tűnik, a forgatókönyvet nem is hús-vér ember, hanem MI írta.
Az Apple TV-n futó Sugar tisztelgés a régi magánnyomozós filmek előtt, csak az a baj, hogy borzasztóan van megírva és eljátszva, a végén a nagy fordulatnak pedig semmi értelme.
Láttuk Cannes-ban a The Substance-t, amiben Demi Moore és Margaret Qualley is kivetkőzik magából – a szó minden értelmében. Kritika.