A gonosz japán politikus száműzi az összes kutyát a szemétszigetre, de a vitéz kisfiú a védelmükre kel, a leghipszterebb amerikai rendező pedig csodaszép képekben meséli el mindezt.
Igazság szerint a csúnya még nagyon enyhe jelző mindarra a borzalomra, ami A szolgálólány meséje című sorozat most debütáló második évadában vár a nézőre. A sorstársaival együtt cselédségre és...
Menő, hogy együtt bandázik Thor A galaxis őrzőivel, de tényleg kell ennyi hős egy filmbe? Duplakritikában soroljuk a pozitívumokat és negatívumokat, amit ezúttal egyetlen szerző jegyez, mert a...
A francia rendező, Pascal Laugier angol nyelvű munkájában bőven kimaxol mindent, amit egy horrorfilmben ki lehet maxolni, de leginkább abban leli örömét, hogy hősnőit kínozza.
Egy percig sem vehető komolyan a gagyi CGI szélvész alatt majdnem megvalósult szuperrablás története, de vannak a sztorinak könnyed, sőt, néha vicces momentumai is.
Egy idősödő bennszülött kénytelen menekülni a törvény elől, miután önvédelemből lepuffantott egy ostoba fehér embert, és, ahogy az lenni szokott, az üldözés mindenkit megváltoztat.
Pontosabban nem is rossz, csak gagyi, nem is próbál jó lenni, csak nagy meg hangos, és lehetetlen komolyan venni. Különben borzasztó lenne az óriásgorilla és kigyúrt haverja meséje.
Bogdán Árpád akár keserű, dühös filmet is készíthetett volna a cigánygyilkosságokról, értekezhetett volna a kilátástalanságról, de ő nagyon szép és elég okos munkát rakott le az asztalra.
Kemény vidéken kemény férfiak dolgoznak a kőkemény mészbányában, és közben kemény löttyöt isznak és keményen néznek, de az egyikük kicsit hibás fejben. Mi legyen a sorsa? Kemény kérdés!
Íme, a kulcsszavak: Power Rangers, Transformers, Godzilla és a japán szörnyfilmek, 12-es korhatárkarika és persze távol-keleti piac. Tessék ezt összerázni, és kész a film!
Két és fél óra mozivarázs: a 80-as évek sztárrendezője szerelmes levelet írt a 80-as évekhez!
Egy piromániás cigánygyerek útja az ÁVH börtönén át egészen a távoli kazah sztyeppén épülő szupertitkos űrközpontba, ahol nem mindenki az, aminek látszik.
Merthogy hősnőnk nemhogy prostituált nem volt, azt csak évszázadokkal később fogták rá, de ő volt az egyetlen tanítvány, aki igazán megértette, mit is akar Jézus. Mondja a film!
A plakát nem ezt ígérte, ahogy az előzetesek sem, én egy lökött akcióvígjátékot vártam, nem egy negatív országimázs filmet Mexikóról kevés akcióval és kevés vígjátékkal.
Nem egy pasi, nem egy csaj, nem is transznemű vagy robot az, aki belehabarodott a tök átlagos lányba, talán csak egy gondolat, egy nemes eszme vagy egy élelmes forgatókönyvíró.
Tudjuk, mit jelent, ha egy sokat próbált bűnöző kiszállna, de mégis bevállal egy utolsó melót: semmi jót, de ez nem egy krimi, hanem egy szerelmesfilm bankrablókkal és egy szép autóversenyző lánnyal.
Alex Garland bizarr sci-fije talán nem lesz korszakos mestermű, de minden hibája ellenére különleges és maradandó filmélmény. És néhány jelenete garantáltan rémálmokat fog okozni.
Avagy mi áll Clint Eatwood új filmje, A párizsi vonat mögött, amely egészen új megközelítésben ábrázolja a történteket: itt ugyanis mindenki önmagát játssza, a hitelesség kedvéért.
A dúsgazdag, ám bűntudat gyötörte özvegy valóban élt, a ház még ma is áll, miért is ne készítsünk hozzá egy remekbe szabott, de legalább vállalható horrorfilmet?
Alicia Vikander szuper Lara Croft, de nem kellett volna két játékot egyetlen gagyi filmmé összegyúrni. Tomb Raider-kritika.