Akik szeretik Michel Gondry-t, azoknak már nem sok minden okozhat meglepetést a filmvásznon. Az a direktor, aki Jim Carrey-t pizsamában az asztal alá rejtette, hogy a saját fejében gyermekkori énjeként duzzogjon a mamájára (Egy makulátlan elme örök ragyogása)- vagy az, aki textillovacskán lovagoltatta Charlotte Gainsbourg-ot és Gael García Bernal-t (Az álom tudománya), attól minimum azt várjuk, hogy következő munkájában Jack Black újraforgatja a Szellemirtók low budget-változatát.
Christian Bale sötét tónusú Batman-hangját - értsd: mély hörgését - már jól ismerik mindazok, akik látták Christopher Nolan előző remekét, a Batman-kezdődik!-et. A sötét lovag igazi főhőse azonban valahogy ezúttal mégsem a mostanság nőnemű családtagjait szállodaszobábkban riogató Christian Bale, azaz a denevérember lett - hanem az ellenfél. Joker alakítása posztumusz-Oscart érdemel, ezt kántálja fél Hollywood, mi pedig felhajtás ide vagy oda, kénytelenek vagyunk egyetérteni, és fejet hajtani Heath Ledger meg utolsó befejezett szerepe előtt.
Minden férfinéző rémálma válik valóra Mitchell Lichtenstein filmjében. Mivel a horror műfaj nézőtáborának jókora részét ők
Az igaz történet alapján készült Pénzhamisítók az első osztrák film, amely a legjobb idegennyelvű film kategóriájában Oscar-díjat nyert valaha.
Emlékszem arra a pillanatra, amikor először szereztem tudomást a Rolling Stonesról. Volt egy családi fotónk: mindenki csíkos rövid ujjú pólóban volt rajta - a "nagyok". Az egyiken meg egy kiöltött nyelv volt. Na az volt a "Mikkdzsegger" nyelve. Aztán láttam a tévében, tényleg így öltögette, azt meg még mindig nem értettem, hogy miért teszi. Ma sem értem, pedig milyen jó is...
Christopher McCandless történetét Jon Krakauer öntötte regényformába. Nem véletlenül fogta meg Sean Pennt a 22 évesen az
Nemcsak A nyomozó feszegette a nálunk mozifilmek közt még annyira nem honos krimi műfaji határait a 39. Magyar Filmszemle
Minden film, de különösen egy filmfesztivál filmjei esetében fennáll a szabály, miszerint nehezen megítélhető abban a pillanatban, milyen is valójában. Nem valamiféle gyengeség-erősség-skálán elfoglalt pontos helyéről, hanem a finomságokról, árnyalatokról, a néző ízlése által meghatározott helyéről van szó. Jelen sorok írója két napja látta A nyomozót, de még mindig nem látja "rendesen", ahogy igaz ez a többi versenyfilmre is. Benyomásaim, érzéseim vannak - jók.
A 39. Magyar Filmszemle nem "szemle-tipikus", de emblematikus pillanatában Tarr Béla lép a vászon elé, néhány egyszerű szóval
Vannak alapmondatok, amelyek archaikus történetek szükségszerű járulékos elemei. A "Szeretlek, jöjj vissza hozzám" ilyen női mondat. Elhangzása után a helyzet férfi tagja útnak indul, rendszerint, hogy megjárjon valami háborút, visszahozzon valahonnan valamit, szakrális beavatáspillanatokat éljen át, majd világot látván, megnyugodván térjen vissza hősnőjéhez.
El vagyunk kényeztetve rajzfilmből. Az utóbbi pár évben megszoktuk, hogy tömegével árad ránk az igényesebbnél igényesebb, szebbnél szebbre megrajzolt menyétek-mongúzok-autók-cápák-macik behízelgő csapata. Mert nem lehet nem szeretni őket, az álnok rajzolók olyan trükkösen kedvesre rajzolják valamennyit, hogy ember legyen a talpán, aki képes elmenni mellettük úgy, hogy legalább egy félmosolyra ne görbüljön a szája.
"Előbb voltam tinédzser mindegyiküknél!", siránkozik fülszaggató magasságokban filmünk egyik mellékszereplője, miközben épp azt ecseteli, milyen szomorú is, hogy a Nicole Richie és a hozzá hasonlók nálánál mennyivel nagyobb népszerűségre tettek már szert (az illető hölgy pedig az a Stacey Dash, aki a rendezőnő, Amy Heckerling előző nagy sikerének,a szintén csajos témát feldolgozó Spinédzsereknek volt az egyik tinilánya).
Valahogy az első pillanattól érezhető, hogy erős lesz Faur Anna filmje. Nem beszél mellé, pontos, feszes. A néző egy pillanatig
A fiatal hölgy valóban drágaság: az ő nagy barna bociszemeiért sok mindent megadna az a gazdag úriember, akinek szerencséje
Végtelen havas táj, szikár arcok, hasonlóan szikár történetmesélés, férfiak, akik ebben a kietlen környezetben harcolnak
Amikor 1988-ban John Waters megcsinálta a Hajlakkot, senki sem gondolta, hogy a kis Tracy Tumblad esetlen, duci figurája még egyszer visszatér a vászonra.
A jól eltalált filmcím éppolyan lehetetlen, mint mondjuk az a fiktív abszurd szituáció, melyben az egyik fél odafordul a másikhoz, ránéz és közli vele: "Szeretlek?". Nos, az Igen, akarom? hasonlóan lehetetlen alapszituációt bogozgat.
Az eredeti cím, azaz a "severance" szó elválasztást, leválasztást jelkent. A magyar címadó helyesen fordította csapatleépítésnek, hiszen gyakorlatilag ez történik a kis angol csoporttal a Mátra fenyegető (?) hegyvonulatai között. Ámde érzékletes az angol cím is, ugyanis a történet előrehaladtával nyugodtan számíthatunk mindenféle-fajta testrészek könnyed leválására a gazdatestről.
Sok díjat nyert Bohdan Sláma - a ő a film forgatókönyvírója is - filmje és méltán: San Sebastianban, a Cseh Oroszlán díjátadóján
Igazi családi film. A legőszintébben ajánlom mindenkinek, kicsinek-nagynak - és nemcsak tematikája vagy műfaja - vagy animációs