Régi barátságot ápolok a citrommal és a kakaóval is, de kettőjük együttes ízhatására valahogy nemigen vágyom. Ahogyan ez
Farhadi az Elly története után ismét az eltűnés folyamatát és következményeit vizsgálta meg, jutalmul Arany Medvét kapott
Iñárritu kredencén van egy BAFTA, mellette két cannes-i díj, filmjeit általában Oscarra jelölik, olyan sztárok dolgoznak vele, mint Sean Penn, Benicio Del Toro, Kate Blanchett, Brad Pitt vagy épp Javier Bardem. Ám ő mégsem nyugszik, ezúttal is mindent belead. És ebbe majdnem belebukik.
Alejandro González Iñárritu, a fesztiválkedvenc mexikói sztárfilmes már megint (illetve még mindig) a halálról mesél, ám ezt sokan legfeljebb Javier Bardem újabb jutalomjátékaként ócsárolják. Én viszont inkább egy tudatosan felépített, koncepciózus művészi pálya újabb fejezetét üdvözölném e Biutiful film kapcsán, melyben Bardem ismét óriásit játszik…
zene: Deep Forest kiadás éve: 2000 kiadó: Sony International játékidő: 48:411918-ban, az első világháború vége felé
Egészen ritka, hogy egy film vigyen el négy díjat is – köztük az Arany és az Ezüst Medvét – a berlini filmfesztiválról. Ahogy
Mint az élet minden területén, Cameron Diaz ábrázatán is számottevő átrendeződést tapasztalni - hogy ez a kor vagy sebészi
Amit tudni érdemes a filmről: Will Gluck rendezése, Cameron Diaz és Justin Timberlake első közös filmje, egykor szakításuk
Varázslat: széles közönségrétegből homogén közeg lesz, egy csapásra. A legtöbben kíváncsiak; nyúl sem kell hozzá a kalapba.Mert
Vannak rendezők, akikről néha nem könnyű eldönteni, hogy aktuális filmjük paródia-e, vagy sem. François Ozon is ilyen. Van
A Dreamworks stúdió csapatának ötlete nem árul zsákbamacskát. A Cowboyok és űrlények már a címében is az amerikai film két
Van a populációnak úgy eladói, mint vásárlói szinten egy bőséges halmaza (utóbbiak tömeges léte távolról sem független az
A posztmodern mozi Új-Hollywooddal karöltve sok szépet és jót adott a XX. század végi, XXI. század eleji filmkultúrának,
Sokmindent elmond Hollywoodnak erről a legújabb "high concept" (nem történet, hanem egy rettentő röviden összefoglalható alapötlet adja az ilyen filmek kiindulópontját) mozijáról, hogy öt forgatókönyvíró hegesztette össze, köztük a Transformers filmek kontárjai is. A Cowboyok és Űrlények szaglik a fantáziátlanságtól: Jon Favreau, a rendező igyekszik a végén összerántani az egészet valami élvezhetővé, de már túl késő.
François Ozon osztatlan csodálata Catherine Deneuve iránt már a 8 nőben felsejlett, a Született feleség azonban már nyílt
Francois Ozon ismét a nőkhöz nyúlt, már ami a témaválasztást illeti. A retrohullámot meglovagoló szatírája arról szól, miként vált a reprezentatív, semmittevő gyárosfeleségből karizmatikus, rátermett vezető.
Nyugodjanak meg, tessék a székben szépen hátradőlni, a térdimenzióba torkollott kékmanós animált mesefilm úgyis a kicsiket érdekli – őket ellenben nagyon –, most minden tíz évnél korosabb mozi-kísérő nyugodtan aludhat száz percet. S ha véletlenül kinyitja a szemét, nem is feltétlenül veri a fejét a karfába, a hasonló jellegű produkciókhoz képest a Hupikék törpikék egyáltalán nem minősíthetetlen.
Nem azért mondom, de ami színészi tehetségben fölvonul a Cowboyok és űrlények című filmben, az már önmagában is elgondolkodtató.
Ha kicsit pikírten szeretnénk fogalmazni, akkor ez az a film, amelyik lekaszált mindent idén Berlinben Tarr Béla Torinói lova előtt... Valójában persze alig összevethető a két film, hogy mást ne mondjak, ebben a ropogósan friss iráni filmben fél perc alatt többet beszélnek, mint Tarr apokalipszisében összesen. És az sem teljesen érdektelen, hogy mit...
A klasszikus horrorfilmek remake-jeinek se szeri, se száma, viszont az eredetijükhöz méltó újradolgozásokat egy kezünkön