A sztori csapnivaló, a kocka Ladával száguldó Charlize Theron és a sok '80-as évek zene viszont veszett jó!
A Bill Murray és a tao elmesél egy csomó vicces sztorit a színészről, minket pedig megzabál a sárga irigység.
Hősnőnk búbánatában elhunyt kedvese telefonjára ír szöveges üzeneteket- igen, SMS-t! -, és legnagyobb döbbenetére választ is kap rájuk. Persze van logikus magyarázat a dologra, de az senkit sem érdekel!
Az előzetes ismét átejtett minket: grandiózus űroperát vártunk Bessontól, helyette egy közhelyes, zagyva űrkalandot kaptunk.
A francia film nagyasszonya még most is egy istennő, pedig egy igazi gátlástalan kóklert alakít, aki abból él, hogy másokat kopaszt meg, de azért neki is van szíve.
Mielőtt bárki nagyon beizgulna, az ugráló cicik nagyrészt Dwayne Johnsonhoz és Zac Efronhoz tartoznak, a lányok kevésbé dobhatták be magukat és a magukét.
Az Apokalipszis most találkozik a Schindler listájával bibliai utalásokkal megspékelve, de ezzel sem tudták elrontani a Nagy Majomtrilógia záró epizódját, ahol ember végre emberszabásúnak feszül.
Bár a cím féktelen orgiákat sejtet, a vígjátéknak kissé komoly dán darabban az elpuhult középosztály párcserés programja inkább a szabályokról és a kényelmes köpenyekről szól. Némi csalódásunkra.
Minél drágább egy autó, annál menőbb lenyúlni, szól a filmes logika, nyilván abból indulva ki, hogy akinek ilyen verdája van, az nem az üvegeket váltotta vissza. Erről szól a sokadik menő csávók kocsikkal film!
Joggal lehetett bárki szkeptikus a Pókember sztori újbóli újrafeldolgozása hallatán, ami tulajdonképpen a remake rebootolása, de most tényleg összehoztak egy önfeledt, mutatós és roppant szórakoztató képregényfeldolgozást. Vagy mégsem?
Nehéz dolog értelmiséginek lenni, az embernek a vállán hordania a világ terhét, elviselni saját egóját és valahogy elérni azt, hogy őt magát elviseljék. Egy zenekritikus esetében ez hatványozottan igaz.
A két főszereplő sziámi ikerlány éppen hogy szétválasztható, és pontosan ez okozza a dilemmát mind számukra, mind semmirekellő családjuk számára egy nem hibátlan, de gyönyörű filmben.
A Minyonokkal együtt inkább már a negyedik rész hoz ugyan pár kellemes és vicces fordulatot, de sokszor ül le a sztori, az eredetisége kezd is megkopni, a kicsi sárga végbélkúpok pedig már idegesítőek.
Hivatalosan csak 149 perc az új megarobot eposz, de olyan, mintha egész nap tartana, olyan sok irányba megy el a történet, annyi benne a stílus és hangulatváltás és főleg a robbantás. Aki robbantásra gerjed, nézze meg!
Valahol valakik mindig fel akarnak robbantani valamiféle szimbolikus eseményt, de szerencsére mindig van egy olyan titkosszolga, aki, ha kell, saját kollégái ellenében is legyőzi a veszélyt.
Szokás mondani, hogy vígjátékot nehéz csinálni, de itt nem is nagyon próbálkoztak. Azt gondolták, elég, ha pár csaj fel és alá rohangál egy hullával, és a pénisz szó szinonimáit sipítozza, szegény Scarlettnek pedig alig jutott eljátszanivaló.
Szlovák erőműből lett hajógyárba vezet az elsőfilmes Kristóf György Cannes-ban debütált munkája, a főszerepet pedig a nagyszerű Terhes Sándor kapta, akire régóta várt egy ilyen lehetőség.
Ez kérem egy meglepő film: meglepő, hogy Bruce Willis bevállalta, meglepő, hogy valaki pénzt adott rá és elkészült, és furcsa, hogy akik csinálták, szétmarhulták az egészet, de nagy baj nincs vele.
Az amerikai srác és a francia lány egyéjszakás, mindkettőjüket megváltoztató kalandja máshonnan is ismerős lehet, de ezúttal Portugáliában járunk, a két szerelmesnek pedig nem kéne elválnia, mégis megteszik.
A helyes szóhasználat, mint tudjuk, romák, mert a cigányok azok, akik selyeminget hordanak és kasztanyettájuk van, ahogy az a friss francia toleranciakomédiából kiderül. Másra viszont nem derül fény.