Az Anna and the Barbies 2016 novemberében a Fővárosi Nagycirkuszban tartott lemezbemutató szupershowja hálás téma egy jó kis doksihoz, amiből ugyan nem tudunk meg többet a zenekarról, de a hangulat átjön.
Más az, amit eltervezel, és más az, ami végül megtörténik, fedi fel az élet titkát az egyik főhős, és látszik, a filmben mindenki elhiszi, hogy ez így itt és most először hangzik el. Mindez persze New...
Mármint tulipánhagymával, amiért annak idején egy házat is lehetett venni, aminek okát ma már nehéz értelmezni. Ahogy ezt a filmet sem könnyű megérteni, és nem azért, mert bonyolult.
Giccsbe hajló csillogás mérhetetlen sötétséggel. Nézd, és irigykedj: így él Rubint Réka és a luxy baráti köre!
A művészfilmekben valaki mindig hazatér, hogy akaratlanul is szembenézhessen a múltjával, és ehhez néha elég 8500 euro és pár underground zenész. Meg a holland filmakadémia.
Bár a film úgy is működik, mint egy jó skandináv krimi, valójában egy tipikusan közel-keleti történetet látunk, amely az egyiptomi forradalommal párhuzamosan bontakozik ki.
Mintha Tarantino rendezte volna a Pindur Pandúrokat, főszerepben a Power Rangers tagjaival!
A színházról jó filmet csinálni, hiszen adja magát a téma, a tömény művészet és a túltengő ripacskodás egy összezárt közösségen belül, de mit kezd ezzel egy fiatal elsőfilmes?
Hogyan lett a világ legnagyobb birodalma uralkodójának bizalmasa és lelki tanácsadója egy egyszerű indiai hivatalnok? Hát egy széles mosollyal és egy apró csókkal a királynő cipőjének orrára!
A prolisrácból lett sármos angol szuperügynök, Töki újra az ujja köré csavar minket, de szó szerint, nem maradnak el az elképesztően megkoreografált akciójelenetek sem, és van, akit feleslegesen sirattunk...
Ez kérem a nyár meglepetésfilmje, ami úgy 5 és fél millió dollárból készült, és több mint 50-et hozott, tulajdonképpen megérdemelten. És ezt én is csak most tudtam meg!
Bár Simonyi Balázs nem tudja pontosan megfogalmazni, miért jó, hogy az ember saját teljesítőképessége határait feszegeti egy sziklás görög országúton, azért sikerül érzékeltetnie, hogy van a dolognak...
A régi romcom recept működésképtelen, a csinos lány és a jóképű srác története unalmassá és lényegtelenné vált. Még akkor is, ha bedobják a korkülönbség témát csavarnak.
A bérgyilkos pénzért öl, az orgyilkos pedig lehet, hogy meggyőződésből, bár egyikük sem a legszimpatikusabb szakmát űzi, de ne ítélkezzünk olyan könnyen.
Azontúl, hogy egyikük létezésére sincs bizonyíték, mindkettőnek szép sűrű bundája van, aminek titkát gonosz tudósok használnák fel egy új hajnövesztő szerhez, legalábbis egy jópofa francia-belga...
Az amerikai elitkatonák egy bosnyák tó mélyén keresik a nácik aranyát, de teszik mindezt olyan ráérősen, hogy egy ponton azt hittem, művészfilmet látok.
Aki Kaurismaki újfent bebizonyítja, hogy rutinból is képes egy ezerszer körbejárt témáról izgalmas filmet készíteni, ráadásul egy pont nagyon is aktuális témában.
A remake-ből árad a '80-as évek feeling és a Stephen King-könyvek fosatós hangulata. A gyerekszereplők is ügyesek.
Na jó, igazából a hét nőből csak három van benne a játékban, de így se gondoljunk valami lihegős szoftpornóra Sofia Coppola új filmjében, ami sokaknak rossz hír lehet.
Indiánrezervátumban élni nem jó, tudjuk meg a Sicario forgatókönyvírójának első rendezéséből, mert bazi hideg van, nincs se munka, se móka, a lányokat pedig gyilkolja valaki.