Komoly eszmefuttatást lehetne itt levezetni Eddie Murphy színészi karrierjének hanyatlásáról, vagy arról, hogy egy olyan rendező, mint Brian Robbins (Összekutyulva, Norbit) miért kaphat még munkát Hollywoodban, de szerintem már az a tény mindent elárul, hogy ez a két ember most egy újabb vígjátékkal próbálja megörvendeztetni a nagyérdeműt.
Satoshi Kon anime-guru bemutatkozó rendezése idén ünnepli tizedik évfordulóját, szóval éppen itt volt az ideje, hogy végre
Bár David Duchovny karrierje mostanában újra felfelé ível a Kaliforgia-szériának köszönhetően, sem Gillian Anderson, sem pedig a sorozat kreátora, Chris Carter nem örvendhetett nagy sikereknek az elmúlt esztendőkben. Az egykor dicsőségben úszó emberek általában nehezen viselik a dicsfény elmúlását, így nem csoda, ha megpróbáltak új életet lehelni egykori sikersorozatukba.
A Cannes-i filmfesztivál vörös szőnyegén a főszereplő szinkronhangját adó Jack Black azzal szórakozott, hogy kidüllesztett, méretes pocakját a másik szinkronszínész, az éppen akkor sokadik hónapos terhes Angelina Jolie szintén nem kis hasához dörgölte. A tréfa talán pár ember számára ízléstelennek tűnhet, ám nem is lehetett volna jobban reklámozni egy olyan filmet, ami lényegében a főszereplő hasáról szól. A Kung Fu Panda vigasz lehet a sok gyorskaján felnőtt, elhízott amerikai tinédzsereknek: kellő kitartással akár ők is lehetnek legyőzhetetlen kung fu mesterek, és ehhez még csak le sem kell fogyniuk.
Úgy tűnik az oroszok nyáron nemcsak a futballban próbálják ismét meghódítani a világot, hanem a filmpiacon is nagyra törnek. Az Éjszakai őrség és folytatása, a Nappali őrség című vámpíropuszok rendezője, Timur Bekmambetov néhány világsztárral megerősítve ugyanazt viszi tovább, amit korábbi filmjeiben megkezdett, azzal a különbséggel, hogy a vámpírok ezúttal a spájzban maradtak.
Mark Wahlberg (alias Marky Mark) jó pár interjúban kifejtette, hogy Az eseményben játszott tanár bácsi szerepe állt eddig
Az esküvő és a romantikus komédia keresztezését már valamikor az ősidőkben megkezdték. Vajon 2008-ban elég-e a sikerhez egy plakáton hófehér menyasszonyi ruhában mosolygó széplány és egy öltönyös szépfiú? Ha Amerikában nem is, nálunk biztosan, hiszen abban az országban élünk, ahol a romkomok és a CGI rajzfilmek színvonaltól függetlenül sikerre vannak ítélve.
A Gyűrűk Ura és a Harry Potter-sorozat sikerének szárnyán érkezett annak idején a mozikba a Narnia krónikái első része, és
Meg lehet-e felelni húszévnyi felfokozott várakozásnak? Hatvanöt évesen egy férfi maradhat-e továbbra is szexszimbólum? Vajon George Lucas valóban teljesen elhülyült, vagy a Star Wars új részei nem feltétlenül jellemzik jól az elmeállapotát? Igazak-e a mendemondák arról, hogy a stáb alig használt CGI-t, és leginkább régimódi effektekkel és kaszkadőrökkel gondoskodtak a látványosságokról? Shia LaBeouf valóban Indy fiát alakítja? A jövőben tényleg átveheti Fordtól a stafétabotot? Rengeteg kérdés, amikre most végre megkaptuk a választ.
Sam Garbarski alkotására a Berlinale filmfesztiválon figyelt fel a nagyérdemű, ahol versenyben volt a neves Arany Medve díjért is. Bár a gyermekéért hatalmas áldozatokat vállaló szülő témájában semmi új nincs, az alkotóknak mégis sikerült újszerű nézőpontból megközelíteni a problémát.
A Marvel-univerzum képviseli a képregények között a leginkább elterjedt hagyományos szuperhősös vonalat, amiből a Pókembertől kezdve, a Daredevil - A fenegyereken át egészen a Fantasztikus négyesig jó sokat láthattunk már a mozivásznon is. Miben tud egy hasonló karakterre és témára épülő képregényadaptáció ezek után még újat nyújtani? Leginkább abban, hogy meg sem próbál újítani, csak összeszed mindent, ami ezekben a mozikban működni szokott.
Meglehetősen furcsának mondható, hogy a franciák egyik legnagyobb hőse egy tipikus amerikai, a villámgyors cowboy, Lucky
A szkeccsfilmekben mindig az a legnehezebb, hogy valamilyen közös nevezőt találjanak a szerteágazó kisfilmek tengeréhez. Egy város szinte tökéletes keretet biztosít, mivel az amúgy is tág helyszínen kívül szinte teljesen kötetlenül dolgozhatnak, egyedül Párizs hangulatából kell valamit visszaadniuk. Mivel a szerelem fővárosáról van szó, a hangsúly egyértelműen ebbe az irányba tolódik.
A címbeli kérdést két férfi teszi fel magának egy vörös hajú nő végigméricskélése után, és ezzel az egy mondattal tökéletesen
Hollywoodban régi jó szokás, hogy ha egy férfi-nő páros működőképes a vásznon, akkor párévenként nem árt őket újra összeboronálni, hogy a szimpatizáló nézőknek köszönhetően rendesen csilingeljenek a mozikasszák. Hasonló példákért nem kell Katherine Hepburnig és Spencer Tracyig visszamennünk az időben, hanem elég a Keanu Reeves-Sandra Bullock vagy a Michael Douglas-Kathleen Turner párosra gondolnunk, és akkor már helyben is vagyunk.
A japán kísértethorrorok (innentől csak J-horrorok) trendje a sok önismétlés, felesleges folytatás, kópia és remake miatt kezd teljesen kifulladni, de erre úgy tűnik, hogy az amerikai producerek még nem figyeltek fel. Valószínűleg a hír előbb-utóbb hozzájuk is eljut, ezért úgy nézzük az egyébként koreai (de japán utánzó) horror hollywoodi újráját, hogy hamarosan ínséges időszak jön a hosszú, fekete hajú ijesztgetős lányokból.
Manapság komoly teljesítményt igényel egy szülőtől, hogy megfelelő filmet válasszon csemetéinek arra az esetre, ha már az
A magyar forgalmazók idén rendesen összekapták magukat, és az Oscarra jelölt filmeket végre a valódi Oscar-időszakban, nem
Az új-zélandi Andrew Dominik westernje igazi balszerencsés mozi, ami a létrejöttét csak annak köszönheti, hogy egy olyan kaliberű világsztár harcolt a leforgatásáért, mint Brad Pitt.
A brit komédiák az elmúlt tíz évben olyan jó hírt szereztek maguknak, hogy már nem csak vetekszenek a hollywoodi konkurenciával,