Nem a méret a lényeg, még ha úgy is tűnik: a milliméteresre zsugorodott kisfiú és pöttöm barátai bátran felveszik a harcot az óriásira növelt gonosszal Luc Besson "villangós sagájának" befejező részében, az Arthur 3 – A világok harcában.
Az Oscar-díjas Jane Campion az ifjan elhunyt angol romantikus költő, John Keats és múzsája szerelmét vitte vászonra. A sok szenvedély van, akit elbágyaszt, van, akit megríkat.
Tudjuk, hogy Az ügynökök a paradicsomba mennek egy szerény költségvetésű tévéfilmnek készült, és annak, az utóbbi időkben szokott (és általunk egyébként határozottan bátorított) eljárásnak köszönhetően került a mozikba, hogy magyar alkotásokat mutassanak a vásznon. Ez nem baj. A probléma, hogy az olykori jó jelenetek és korhangulat-ábrázolások ellenére a film nem tud élményszerűvé válni, szájbarágósan mantráztatja mondatait statikus szereplőivel.
A világ legismertebb varázslója (tanoncozni már nem mernénk) és barátai a végső összecsapásra készülnek a sötét nagyúrral és gyilkos követőivel. A kettébontott finálé első felében határozottan nem nekik áll a zászló. Ám, mint tudjuk, a remény hal meg utoljára. Vagy Voldemort?
Magyarországnak a világon szinte mindenütt ismert keramikusmesteréről, a minőség márkavédjegyévé nemesült Zsolnay Vilmosról készített kosztümös játékfilmet Pozsgai Zsolt. A XIX. századi polgári miliőben zajló magyar sikertörténet az iparos-művész magánéleti viszonyait és a mecseki agyagos föld misztikus titkát is igyekszik bemutatni. Az értékei elismerése mellett az a baj, hogy mindezt túlságosan tévéfilmszerűen és túlhaladott módon teszi.
A Jackass-produkciók népszerűsége nő, pedig a mutatványok nagy fájdalmakkal járnak, kifejezetten (élet-)veszélyesek és határozottan gyomorforgatóak. Akinek tetszik, hogyan ürítenek három dimenzióban, miképpen töltenek meg finggal egy luftballont vagy mi módon lehet lógó szerszámmal baseballozni, most, íme, kiélheti az örömét. A többiek viszont messzire kerüljék a mozitermeket.
A Már megint te?! az elnyúló középiskolai frusztrációk filmje. Egykori iskolai alázók és megalázottak mérik össze ifjú és korosabb felnőttként újra erejüket, és tesznek tanultságot arról, hogy valóban felnőttek-e vagy sem. A vicces film erénye nem az éretté válás tanulsága, hanem a két filmes nagyasszony, Jamie Lee Curtis és Sigourney Weaver emlékezetes jelenléte.
Egymásra licitálnak a gonoszok: ha egyikük piramisokat lop, a másiknak minimum a Holdat kell eltulajdonítania. A nagy versengésben fontos szerephez jut három árvakislány, pláne, hogy észrevétlen megszelídítik a (nem is annyira elvetemült) főfondorlatos szívét.
Azt mondják, minden idők leghosszabb horror-sorozata a hetedik felvonással most véget ér. A Fűrész 3D azonban úgy zárja le az ideológiai alapon öldöklő sorozatgyilkos történetét, hogy akár még folytatása is következhet. Mi élünk a gyanúperrel.
A humánus érzelmek változtathatnak a mocskos utcák "antihumán-szakán" edződött bűnfiú életén. Ben Affleck második rendezésében újra ifjúkora városának (Bostonnak) sötétlő kerületébe kalauzol, ahol a fegyverzajban nem hallatszanak a szerelem jobbító szavai. Elvileg.
A közelmúlt páncélos-állatos dokumentum-mozija (Hihetetlen utazás) után egy újabb teknőc indul messzi tengeri utakra. Egy kaliforniai kishüllő tojáskori szerelmét keresve veszélyekkel dacol és barátra bukkan. A Sammy nagy kalandja – A titkos átjáró című belga mesefilm mindezt rajzolva, három dimenzióban teszi. Jól.
A belső kör című francia krimi nem túl leleményesen azt nyújtja, amit címe ígér: a családi legbelső köteléket nehéz eltépni, különösképpen, ha bűnözőkről van szó.
A Megint 17 című közös munkájukat követően Burr Stears rendező újra a tini-lányok kedvencét, Zac Efront kérte fel, hogy musicalek és vígjáték után drámában bizonyítson. Ám a Charlie St. Cloud halála és élete című regényadaptációban a felszín fecseg, a mély meg hallgat. De ez elsősorban nem Efron hibája.
A mai értelemben vett táncos-film - ami egyszerű történetvezetéssel, divatos popzenékkel, fiatal és szép szereplőkkel célozza a tinédzsereket (első sorban: a lányokat) - letéteményese, Hollywood a kétezres évektől ontja ezeket a filmeket, a legutóbbi (és a műfajában első ilyen) 3D-s mozgásművészeti opus, a Streetdance 3D után itt az újabb tértánc: a Step Up 3D. A testnek jó, az agynak rossz.
Jelen állás szerint ma a világ legismertebb cirmosának trónján egy narancsos macska csücsül. Pontosabban omlatagon heverve lefolyik róla. Garfield népszerűbb rajzolt társainál, mint a Csőrike-vadász Szilveszter cica vagy a Jerry egér-kergető Tom. Most 3D-s filmet is kapott. De nem biztos, hogy jól járt vele.
Egy újabb varázsló: ezúttal egy New York-i egyetemista srácról derül ki, hogy ősi varázslóvér csörgedezik az ereiben. Amíg bénázik és gyakorol (a csajozást illetően is), a gonoszok a világ ellenére törnek. Mágusmentora mindig segíti és neveli, pedig hát inkább neki kellene a segítség.
Folytatódik a kutya- és a macskaügynökök kalandja: 2001-ben még egymás ellen fenekedtek, most összefognak egy világuralomra törő gonosz cica megfékezésére. A 3D-s technika jól működik - csak éppen a filmmel nem tudunk mit kezdeni.
Adam Sandler új vígjátéka - a Nagyfiúk - más mint a korábbi ökörködései. Visszafogottabb és családiasabb. Nosztalgiázó hajlamú. S ez nem biztos, hogy jót tesz neki.
A Pán Péter kistündére harmadjára lendül akcióba, a javítóérzékéről nevezetes Csingiling most egy lepkekutató apa és tüneményes kislánya - első emberi kisbarátja -, Lizzy kapcsolatát hozza helyre. Miközben ő is megmentésre szorul. Mindez rajzolt mesefilmen, kifejezetten kisgyermekeknek.
A nyár sztárszereplős filmjei között a Kéjjel-nappal akcióvígjáték az egyik legjobb, legszarkasztikusabb lehetett volna. Maradt azonban a zsánerébe kapaszkodó, szerelmes-lövöldözős opus. Igaz, túlhajszolt küzdőszcénái valóban ütősek.