Abszolút logikus dolog egy filmes gonoszt egy valódi gonoszról mintázni, hiszen annak kézzelfogható vonásait bele lehet építeni a karakterbe - csak vigyázni kell, hogy az illető ne tudjon perelni!
Ezernyi okból rabolhatnak el valakit és tarthatnak fogva, ahogy a filmesek is sokféleképp találhatják mindezt - lehet dráma, vígjáték vagy akár horror is a végeredmény. Íme a mi tízes listánk!
A Marvel filmek nem csak rengeteg szuperhőssel és nagyszerűen kitalált szupergonosszal dicsekedhetnek, hanem egy sor remek antihőssel is, akik persze hősök, csak nem mindig látszik rajtuk!
Íme, a közkedvelt filmes karakterek, akik nem csak az általuk felkarolt szereplőket tanították meg arra, hogyan éljenek, harcoljanak, szeressenek és gondolkodjanak, hanem egy kicsit minket is!
Bár a most születésnapos Bobby Farrellyt és testvérét, Petert az altesti poénjaikról ismerik, valójában filmjeikben remekül elfér egymás mellett a toaletthumor, a meleg szív és a fontos társadalmi kérdések feszegetése.
A katasztrófafilmekben nyilván az a legjobb, hogy a mozi vagy otthonunk biztonságában szörnyülködhetünk, de van, hogy egy valós vagy kitalált katasztrófa története más okból is lenyűgöző.
Óriási közhely, de minden háború kegyetlen és a legkiszolgáltatottabbak pedig a gyerekek, akik a leginkább megszenvedik mindezt. A filmművészet mindig is érzékeny volt erre a témára, és a listán igazi remekművek szerepelnek.
Van olyan, hogy a nézők imádják azokat a vígjátékokat, amiket a kritikusok jól lehúznak, és az ízlésbeli különbség tökéletesen lemérhető a Rotten Tomatoes nevű oldal összesítésein, ahol mindkét oldal ítélete számszerűsítve van.
A jelek szerint újra divatja van a nácivadász filmeknek a finn Sisuval és a német A katonaszökevénnyel, mi pedig összeszedtünk pár más ínyencséget is az utóbbi évekből.
Az Amerikai Filmintézet (AFi) legújabb listája szerint ezek a színészek voltak Hollywood aranykorának legmeghatározóbb, legikonikusabb színészei, mi pedig nem fogunk egy filmintézettel vitatkozni.
Vannak okos, de kissé gonosz, éjsötét vígjátékok, amelyek nem a klasszikus kaki, puki, böfi vonalat követik, hanem úgy szórakoztatnak minket, hogy közben elgondolkodtatnak - és el is bizonytalanítanak.
Mindig voltak rendezők, akik meg merték lépni azt, amit mások nem, akik letértek a kitaposott ösvényről és utat mutattak a következő generációknak, legyen szó sci-firől, horrorról vagy épp egy gyilkossággal vádolt nyúlról.
A sport hálás téma, ugyanakkor nehéz feladat a filmesek számára, nem véletlen, hogy annyi gyenge és közhelyes alkotás születik ezen a téren. De akadnak nagy klasszikusok is!
Egy jó westernfilm attól igazán jó, hogy a főhős megfelelő ellenfélre talál, akit mi, nézők is szívből tudunk utálni, akinek a vesztét akarjuk, de ha lehet, ne rögtön!
Emlékeztek Byran Cranstonra a Ryan közlegény megmentéséből vagy Michael Fassbenderre a 300-ból? Pedig ott voltak, csak valahogy elfelejtődtek, de Keira Knightley sem rémlik abból a bizonyos filmből...
Van olyan, hogy sokkal érdekesebbek azok a sztorik, amik egy film forgatásáról szólnak, mint maga a film, különösen akkor, ha a történetek arról szólnak, miért is lett olyan rossz maga a film.
A tűzoltók nap mint nap kockáztatják életüket, gyakran dolgoznak borzalmas körülmények között, nem csoda, hogy annyi film készül hősiességükről. Van köztük kalandfilm, dráma és vígjáték is!
Vannak eleve pocsék filmek, amiktől senki nem várt semmit, és vannak jó nevű rendezők, akiktől minőségi munkát vártak, de a végeredmény csapnivaló lett. Ilyenkor jön igazán jól egy álnév!
Hosszan lehetne sorolni mindenki kedvenc angol, pontosabban brit filmjeit, mi azonban olyan remekművekből raktunk össze listát, amik valamiért nem kerültek a köztudatba.
Egy háborús eposz esetében mindennél fontosabb a képi világ, amelynek be kell rántania a nézőit a harc kellős közepébe - vagy pont fordítva, egyfajta kontrasztot kell állítania az ember okozta pusztítás és a természet között.