Kritika: A mogyoró-meló 2. - Én a mókusokkal vagyok!
Oda a mogyoróbolt, veszélyben a park, korrupt politikus irtja a zöldet! Mit tehet ilyenkor a kis lila mókus meg a haverjai? Hát visszavág, de ehhez kell pár ázsiai fehéregér is!
Oda a mogyoróbolt, veszélyben a park, korrupt politikus irtja a zöldet! Mit tehet ilyenkor a kis lila mókus meg a haverjai? Hát visszavág, de ehhez kell pár ázsiai fehéregér is!
Rafinált thrillerként indul az ellenszenves üzletember története, hogy a nagy csavar után másfajta csavarok jelenjenek meg, és még a Harcosok klubját is megidézik, de nem tudom, minek.
A hülyeséget nem szabad túltolni, Will Ferrell és társai azonban pont azt teszik. Talán a hosszú nyár miatt, talán egyszerűen azért, mert jól csinálják, nekem baromira bejött a zugkaszinó hibbant...
Mikor máskor szeressen bele az ember egy amúgy is foglalt nőbe, mint amikor éppen kiirtanák a saját faját?
Legfoglalkoztatottabb színészünk elment valahová, amit zenében és táncban vet a szemére a legjobb barátja, a volt csaja, az öccse, az apja, a rendőr, a postás és a villanyszerelő. De visszajött, és ennyi...
Az egyik jó hír az, hogy a mindig drámázó Juliette Binoche végre vígjátékot csinált, ami olyan jól áll neki, hogy sokkal jobban mutat benne, mint a saját lányát alakító színésznő. A másik jó hírt...
Simám láthattam, de még Rossz anyák néven és teljesen más, mégis nagyon hasonló színésznőkkel és tök ugyanazzal a sztorival, csak kicsit drágább és hát mondjuk ki, fiatalabb kiadásban.
Van, amit nem lehet abbahagyni: a rengeteg pénzt hozó Démonok között nem csak folytatást szült, hanem egy oldalágat is az elátkozott babával és most már ennek is van folytatása, pontosabban...
Nagy durranásnak indult, de teljesen átlagos és helyenként kínosan lapos fantasy lett Stephen King veretes regényfolyamából. Pedig minden adott volna valami nagyon klassz dologhoz.
A sztori csapnivaló, a kocka Ladával száguldó Charlize Theron és a sok '80-as évek zene viszont veszett jó!
A Bill Murray és a tao elmesél egy csomó vicces sztorit a színészről, minket pedig megzabál a sárga irigység.
Hősnőnk búbánatában elhunyt kedvese telefonjára ír szöveges üzeneteket- igen, SMS-t! -, és legnagyobb döbbenetére választ is kap rájuk. Persze van logikus magyarázat a dologra, de az senkit sem érdekel!
Az előzetes ismét átejtett minket: grandiózus űroperát vártunk Bessontól, helyette egy közhelyes, zagyva űrkalandot kaptunk.
A francia film nagyasszonya még most is egy istennő, pedig egy igazi gátlástalan kóklert alakít, aki abból él, hogy másokat kopaszt meg, de azért neki is van szíve.
Mielőtt bárki nagyon beizgulna, az ugráló cicik nagyrészt Dwayne Johnsonhoz és Zac Efronhoz tartoznak, a lányok kevésbé dobhatták be magukat és a magukét.
Az Apokalipszis most találkozik a Schindler listájával bibliai utalásokkal megspékelve, de ezzel sem tudták elrontani a Nagy Majomtrilógia záró epizódját, ahol ember végre emberszabásúnak feszül.
Bár a cím féktelen orgiákat sejtet, a vígjátéknak kissé komoly dán darabban az elpuhult középosztály párcserés programja inkább a szabályokról és a kényelmes köpenyekről szól. Némi csalódásunkra....
Minél drágább egy autó, annál menőbb lenyúlni, szól a filmes logika, nyilván abból indulva ki, hogy akinek ilyen verdája van, az nem az üvegeket váltotta vissza. Erről szól a sokadik menő csávók...
Joggal lehetett bárki szkeptikus a Pókember sztori újbóli újrafeldolgozása hallatán, ami tulajdonképpen a remake rebootolása, de most tényleg összehoztak egy önfeledt, mutatós és roppant szórakoztató...
Nehéz dolog értelmiséginek lenni, az embernek a vállán hordania a világ terhét, elviselni saját egóját és valahogy elérni azt, hogy őt magát elviseljék. Egy zenekritikus esetében ez hatványozottan igaz.