Sofia Coppolának már második játékfilmje az Elveszett jelentés, amit íróként és rendezőként is jegyez. Valódi szerzői film ez, méghozzá egy női szerző filmje, gyaníthatóan önéletrajzi indíttatásból, de lehet hogy csak úgy, szuverén.
Hadd kezdjem a szokásos címmagyarítással kapcsolatos kekeckedésemmel. Ez alkalommal ugyan nem az a bajom, hogy az így-úgy
Most, hogy a Kettétört Kard újra egybeforrt, a Király is elfoglalta őt megillető helyét, egyelőre Trójában is még minden csendes, a csillagokban is csend honol, nem suhognak lézerszablyák, mi, a piros plüssfotelben nem maradunk a férfilelkeknek oly kedves muzsika, a pengevas csengése nélkül.
Ed Solomon nevét néhány megrögzött stáblista-fürkészen kívül talán csak a szűkebb filmszakma ismerte eddig Amerikában, hiszen
Felejtsük el a vasorrú bábát, a gonosz mostohát, a cekkereivel pankrátorkodó matrónát a hetes buszon, felejtsük el a magányukba
Egész estét betöltő, színes, bár tán túl színes, kedves (tán túl kedves) dalokkal teletűzdelt, vicces és szeretnivaló figurák meséin nevelkedett fel a manapság Földön élő emberek jóval több, mint fele. Ez jó néhány milliárd lehet biztosan.
John Malkovich kitűnő színész, egyike az élő legnagyobbaknak. A filmvásznon mindenképpen, de a hírek szerint az amerikai
A franciák tőlük megszokott módon, büszkén dagadó mellel felvállalják a megtisztelő címet: igenis, mi (mármint ők) vagyunk az európai film zászlóshajója! Persze tehetik, hiszen minden adottságuk megvan hozzá, van filmes hagyományuk, méghozzá több, mint száz évnyi.
A gépezet tökéletes. Elpusztíthatatlan. Felfal, bekebelez mindent. Az utolsó leheletet is kipasszírozza. A mostani trend
Amerika valódi meghódítása akkor kezdődött, amikor a kontinens északkeleti partvidékén keletkezett néhány település kicsinek
A kritikusnak, mégha a magyar filmes társadalom perifériáján tengődik is, boldognak kell lennie, hiszen e sorok írása közben
Az ablak épületgépészetileg annyit tesz: nyílászáró. Funkciója szerint a falon lévő, adott méretű réseket -nyílásokat- hivatott
Néha azért kiderül... Jön Amerikából ezerrel ez a szórakoztatóiparnak nevezett izé, és már kezdünk mi is teljesen belefeledkezni;
Jackie Chan olyan, mint egy menüsor valamelyik gyorsétteremláncban. Pontosabban inkább a filmjei, mert Jackie-t kóstolja meg az, aki már most elviselhetetlenül unalmasnak találja további életét, de a filmjei mindenképpen hasonlatosak egy hamburger-menühöz.
Úgy látszik, Michael Douglas élete nyugodt mederben folyik. Hírlik, fiatal, gyönyörű, színésznőnek sem tehetségtelen arája
Az élet nem lányregény... Vagy ha lányok írják meg életüket egy regényben, akkor mégiscsak. A fene tudja, hogy van ez.
Tapsi Hapsi és Dodó Kacsa meglehetősen élemedett korú sztárjai a fényesen csillogó hollywoodi típusú gyöngyvászonnak, ki gondolná, idén már 73-dik életévüket tapossák.
Robert Rodriguezt én legszívesebben egy güzühöz hasonlítanám. Hogy mi is ez a güzü, azt ugyan nem tudom, biztos valami állat, de hogy sokat dolgozik, azt az ismert mondás igazolja.
Allison Jacobs, a Nagydumás kiscsajok kitalálója és producere öt évvel ezelőtt még recepciós volt egy kis New York-i filmes cégnél, a GreeneStreet Films-nél. Nyilván unhatta már a céghez percenkét bekopogtató önjelölt és főleg nagyképű zsenik eligazítását, vett egy nagy levegőt, kortyolt egyet az asztalon lévő szénsavmentes Evianból, és letámadta John Penottit és Fisher Stevenst, a cég vezetőit, miszerint az ő élete is van olyan érdekes, mint ezeké az egymás sarkát taposó felfújt hólyagoké itt.
Úgy képzelem, bár talán túl száraz, de mégis kellemesen meleg az idő, a nap hatalmas vörös korongja épp begördülni készül a távoli táblahegy mögé, Clint Eastwood elmaradhatatlan ponchójában, szája sarkában cigarillóval a verandán ül, csizmás lába a korlátnak vetve, karosszéke két hátsó lábán hintázva, szemébe húzott kalapja alól acélkék tekintetével a távolba mered. Szinte oda sem figyelve, élesre fent bicskájával komótosan almát hámoz. A bicska élén megvillan a lenyugvó nap rőt fénye. Kemény életem volt itt Nyugaton, -gondolja,- de hát a keleti partiaknak se könnyű. És a köréje kuporodó, csillogó szemű hallgatóságnak lassan, ahogyan a héja csavarodik le szerpentinként az almáról, mesélni kezd egy történetet az élet küzdelmében kőkeménnyé vált, vagy éppen megrokkant emberekről, a bűnről, egy távoli városról, és a folyóról, ami ezt a várost átszeli...