A Kis üdítő, kis krumpli nem szívderítő olvasmány: sallangmentesen mesél félrecsúszott, megnyomorított életekről, de mindezt olyan jól teszi, hogy képtelenség letenni. És lehet, hogy még vicces is.
A ripityára tört repülőgépből fehér porral beborítva kikászálódó, majd vígan biciklire pattanó Tom Cruise tökéletesen hozza a hidegháború alatt állami megbízásból drogcsempészkedő címszereplőt.
Nem baj, ha egy horrorfilmen látszik, hogy olcsó, és az sem feltétlen zavaró, ha jól ismert klisékből építkezik, az viszont gond, ha látszik, hogy csak úgy összedobálták az egészet.
Bár az alapsztori enyhe idiotizmusba hajlik, Ryan Reynolds és Samuel L. Jackson tisztességgel átharcolja, futja, izzadja a filmet, miközben ötpercenként leköcsögözik egymást.
Ha a Hazárd megye lordjai bankrablónak állnának, az pontosan így nézne ki, de ez mit sem von le a film élvezeti értékéből, ami egyben az Ocean’s Eleven filmek paródiája. És nem is bankot rabolnak benne!
Oda a mogyoróbolt, veszélyben a park, korrupt politikus irtja a zöldet! Mit tehet ilyenkor a kis lila mókus meg a haverjai? Hát visszavág, de ehhez kell pár ázsiai fehéregér is!
Rafinált thrillerként indul az ellenszenves üzletember története, hogy a nagy csavar után másfajta csavarok jelenjenek meg, és még a Harcosok klubját is megidézik, de nem tudom, minek.
A hülyeséget nem szabad túltolni, Will Ferrell és társai azonban pont azt teszik. Talán a hosszú nyár miatt, talán egyszerűen azért, mert jól csinálják, nekem baromira bejött a zugkaszinó hibbant története.
Mikor máskor szeressen bele az ember egy amúgy is foglalt nőbe, mint amikor éppen kiirtanák a saját faját?
Legfoglalkoztatottabb színészünk elment valahová, amit zenében és táncban vet a szemére a legjobb barátja, a volt csaja, az öccse, az apja, a rendőr, a postás és a villanyszerelő. De visszajött, és ennyi a sztori!
Az egyik jó hír az, hogy a mindig drámázó Juliette Binoche végre vígjátékot csinált, ami olyan jól áll neki, hogy sokkal jobban mutat benne, mint a saját lányát alakító színésznő. A másik jó hírt elfelejtettem.
Simám láthattam, de még Rossz anyák néven és teljesen más, mégis nagyon hasonló színésznőkkel és tök ugyanazzal a sztorival, csak kicsit drágább és hát mondjuk ki, fiatalabb kiadásban.
Van, amit nem lehet abbahagyni: a rengeteg pénzt hozó Démonok között nem csak folytatást szült, hanem egy oldalágat is az elátkozott babával és most már ennek is van folytatása, pontosabban előzménysztorija.
Nagy durranásnak indult, de teljesen átlagos és helyenként kínosan lapos fantasy lett Stephen King veretes regényfolyamából. Pedig minden adott volna valami nagyon klassz dologhoz.
A sztori csapnivaló, a kocka Ladával száguldó Charlize Theron és a sok '80-as évek zene viszont veszett jó!
A Bill Murray és a tao elmesél egy csomó vicces sztorit a színészről, minket pedig megzabál a sárga irigység.
Hősnőnk búbánatában elhunyt kedvese telefonjára ír szöveges üzeneteket- igen, SMS-t! -, és legnagyobb döbbenetére választ is kap rájuk. Persze van logikus magyarázat a dologra, de az senkit sem érdekel!
Az előzetes ismét átejtett minket: grandiózus űroperát vártunk Bessontól, helyette egy közhelyes, zagyva űrkalandot kaptunk.
A francia film nagyasszonya még most is egy istennő, pedig egy igazi gátlástalan kóklert alakít, aki abból él, hogy másokat kopaszt meg, de azért neki is van szíve.
Mielőtt bárki nagyon beizgulna, az ugráló cicik nagyrészt Dwayne Johnsonhoz és Zac Efronhoz tartoznak, a lányok kevésbé dobhatták be magukat és a magukét.