Programkereső
Irány a múzeum!
Álmomban óriások közt jártam
Deák17 - Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria, szeptember 7-ig
Az ember nem csak gyermekként igényli a valóságon túli létezők, a mesék, álmok, mítoszok, fantasyk szürreális világát. A szürrealizmus születésének 100. évfordulójára is emlékezve, a Kacsuk Péter magángyűjteményéből válogató kiállításban kortárs fiatal alkotók hatalmas méretű vizionárius munkái és olyan óriások közt járhatunk, mint El Kazovszkij vagy Földi Péter.Művészek: efZámbó István, El Kazovszkij, feLugossy László, Földi Péter, Labrosse Dániel, Milorad Krstic, Monory Ráchel, Naomi Devil, Nyíri Orsolya, Orr Máté, Ősi László, Rabóczky Judit, Verebics Ágnes, Wahorn AndrásKurátor: Garami Gréta művészettörténész
Világ-Város. Mesterséges fények és fénymesterségek a 19. században
Kiscelli Múzeum, szeptember 29-ig
A városi társadalom a mesterséges fény társadalmává vált a 19. század során. A világítás fejlődő eszközeivel az ember fokozatosan és egyre hatékonyabban vette birtokába az éjszakát. A mesterséges fény kitágította a térhasználatot, fellendítette az olvasást, segítette a közlekedést, rugalmassá tette a munkaidő kereteket, feldíszítette az épületeket, utat nyitott a szórakoztatóiparnak, mindezzel új életmód kialakulásához vezetett: átalakította az életritmust. A világ – ahogyan a fényt a 19. század első felében nevezték – hosszú ideig mesterséges lángok formájában segítette az éjszakai életet. Kiállításunkban e lángokra fókuszálva arra a kérdésre keressük a választ: hogyan lett a század elején még álmos városokból a millennium idejére világ-város, és kik–mik szolgáltatták a lángokat? A városok kivilágosodásának folyamata a gyertyák, valamint az ezeknél erősebb fényt nyújtó repceolaj lámpák tökéletesedésével vette kezdetét. A század második felétől meghonosított, üzemileg és hálózatosan szolgáltatott széngáz világítás a külső-belső terek használatára egyaránt hatással volt. Az 1850-es évek végétől megkezdődött a kőolaj származékon alapuló lámpafejlesztés és gyártás, mely a Monarchiában is bővülő lámpakínálatot eredményezett, elhozva a század végére művészi igényű vagy dekoratív tucattermék formájában a lámpagyártás fénykorát. A nagyvárosi fejlődés során – a többemeletes lakóépületek, kulturális, politikai és közoktatási intézmények, vendéglátóhelyek, ipartelepek szaporodásával és a városi közterek urbanizálásával az 1890-es évektől a technikai alternatívák kora kezdődött, hiszen az elektromos fénnyel versenyre kelő Auer-égők, az acetilén lámpák, petróleumos és gyertyás eszközök párhuzamos használata volt jellemző. A 20. században a modern városlakó mindennapos tapasztalata lett az iparágak által üzemszerűen szolgáltatott elektromos fény és fokozatosan tűntek el a lángok, ám képi, írásos és tárgyi forrásokon keresztül felidézhetők. Kiállításunkban túlnyomórészt a Kiscelli Múzeum műtárgyai segítségével próbáljuk bemutatni a fővárosi világítás 19. századi történetét.
Világgá mentem – Sebestyén Sára kiállítása
FUGA, augusztus 18-ig
"2023-ban egy tokiói galériában önálló kiállítással mutatkozhattam be. Tavaly kétszer utaztam ennek kapcsán Japánba. A szemem, de a többi érzékszervem is tobzódtak az ottani múlt-jelen-jövő világ benyomásaiban, nagy hatást tett rám ez az utazás. Élveztem a „VILÁGGÁ MENTEM”-et.Kiemelt a hazai, megszokott hétköznapokból, a jelenlegi életszakaszomból, életvitelemből, kialakult látásmódomból. Felfrissített és egyben megnyugtatott ezt a fajta ÉRTÉK-REND-et látni, tapasztalni.A Japán látványvilággal, gondolatvilággal, észjárással sok tekintetben, érdekes módon, valamiféle mély szimpátiát, rokoni kapcsolatot véltem magamban felfedezni.Jelen kiállítás kettős személyes jelentéssel bír, amely a címadásban is tükröződik. Ezt a kettős jelentést mutatom be egyrészt az útinaplószerű bőséges fotó- és videó anyagommal, másrészt egy teljesen új alkotás sorozattal, amelyet az általam létrehozott lírai minimalizmus nyelvemen hoztam létre.A rendezvény támogatója egy hamarosan nyíló japán étterem, amely a megnyitóra egy kis étel és ital megálmodásával kedveskedik, Takács Lajos Chef közreműködésével a helyszínen."
„Nekem a BudaPart…!”
BudaPart - Kopaszi-gát, szeptember 29-ig
Ingyenes fotókiállítás a „Nekem a BudaPart…!” fotópályázat nyertes képeiből! Keresd a képeket az öböl parti sétányon a Kopaszi-gát és a strand között! Idén második alkalommal rendezték meg a „Nekem a BudaPart…!” fotópályázatot. Az „Ébredő BudaPart” és az „Élet a BudaParton” kategóriákra közel 100 pályamunka érkezett. A legjobb képek most ingyenes kültéri pop-up kiállítás keretében láthatók. A kiállítás ingyenes és egész nap látogatható, az időjárás függvényében egész nyáron és az ősz folyamán is várhatóan látható lesz. A „Nekem a BudaPart...!” fotópályázat díjazottjai, a BudaPart szolgáltatóinak ajándékaiban részesültek.1. helyezett: Héjja ZsuzsiNyereménye 1 db két főre szóló vacsora a Radisson BudaPart Hotel Shanghai Kitchen éttermében és 1 db két főre szóló ajándékutalvány a SUPshop.hu felajánlásában.2. helyezett: Fálmon ErikaNyereménye 1 db ajándékutalvány a Grajnai The Florist virág és interiőr felajánlásában és 1 db ajándékutalvány a New Berlin Haarstadt felajánlásában.3. helyezett: Kmetykó AnnaNyereménye 1 db választott pizzavacsora a SALVE felajánlásában, 1 db New Berlin Haarstadt ajándékutalvány és BudaPart ajándékcsomag.
Nyár a parton – folyók, tavak, tengerek magyar ecsettel
Várkert Bazár (Glorietthez vezető rámpa), szeptember 15-ig
A kötetlen nyáridő hangulatát és a vízpartok harmóniáját mutatja be festészeti remekművek segítségével a Várkapitányság és a Magyar Nemzeti Galéria közös szabadtéri kiállítása. A tárlat július 18-tól látogatható ingyenesen a 10 éve megújult Várkert Bazár varázslatos szabadtéri helyszínén. A Várkert Bazárban immár hagyomány, hogy a nyár beköszöntével vízparti témájú kiállítással kedveskednek a látogatóknak. Az elmúlt években a magyar tenger világát varázsolták a főváros szívébe, idén pedig a Magyar Nemzeti Galéria gazdag festészeti gyűjteményéből láthatnak válogatást az érdeklődők. A most kiállított tablók képein többek között Magyarország legismertebb vizei, a Duna és a Balaton láthatók, de emellett a magyar művészek kedvenc tengerparti helyszínei is megjelennek, mint az olasz La Spezia öböl vagy a Messinai-szoros partján fekvő festői város, Scilla. A tárlat a 20. századi festészet meghatározó festőinek - Aba-Novák Vilmos, Egry József, Csontváry Kosztka Tivadar, Ferenczy Károly, valamint Vaszary János - nyári tematikájú alkotásait mutatja be. A Balatonon békésen csónakázók nyugalma, a tengerparton labdázók vidámsága, a kikötők és strandok harsány színei mind-mind a nyár szépségét varázsolják elénk. Az ábrázolások oldottsága arról árulkodik, hogy ez az évszak nemcsak az utazóknak jelent felüdülést és kikapcsolódást, hanem a művészeket is alkotásra ösztönzi. Aba-Novák Vilmos festészetében a tenger mellett a mindennapi élet színterei, a festői olasz városok is megjelennek. Míg Egry József alkotásain a Balaton egy megszentelt természeti látomásként tűnik fel, és az ég, a víz, a napfény egyetlen arany kompozícióban olvad össze. Vaszary János képein pedig a parton nyüzsgő embertömeg legalább annyira fontos, mint a táj. A tárlat során 10 darab szabadon álló, kivilágított installációban összesen 19 tabló felület próbálja közelebb hozni a nyári fürdőzés örömeit, a vízparti tájak hűsítő, megnyugtató hangulatát a nézőhöz. A kiállítás célja, hogy a 10 éve megújult Várkert Bazárba látogatóknak bemutassa, hogy a legnevesebb hazai festőink hogyan örökítették meg egykor a nyár legszebb pillanatait. A képek között sétálva szinte érezhető a naptej édes illata, a tenger morajlása, a strandolók vidám kacagása és egy pillanatra a csodás vízpartokon találhatja magát bárki. A Nyár a parton – Folyók, tavak, tengerek magyar ecsettel című tárlat kurátora Bellák Gábor művészettörténész. A kiállítás július 18-tól szeptember közepéig tekinthető meg ingyenesen a Várkert Bazár Glorietthez vezető rámpáján.
TRASH FLOW - Sinkovics Ede képzőművész kiállítása
Veszprém, Gyárkert KultúrPark (BLOKK Art&Design), augusztus 15-ig
Sinkovics Ede töretlen lelkesedéssel folytatja parafrázisainak és upcycling műveinek készítését. Alkotásaiban a legegyszerűbb anyagok, sőt, még a szemét is megnemesedik. Ezen transzformáció kiindulópontja lehet a klasszikus festészeti hagyomány, például egy reneszánsz mester képe, vagy akár egy hétköznapi infografika egyszerű vizualitása. A parafrázisoknál, az aktív újragondolás során a művész beépíti azokat az új elemeket, amelyek révén a régi továbbra is új, aktuális, releváns lesz számunkra itt és most. Ezt pedig csak felerősíti, hogy – a jelen környezeti válságra is reflektálva – legújabb alkotásaiban hulladékanyagból készít új műveket, melyek során a korábban kidobandónak ítélt elem új minőségre tesz szert.Gyere BLOKK Art&Design-ba!A kiállítás megtekinthető a Gyárkert nyitvatartási ideje alatt.Hétköznap: 9.00 - 20.00Koncertnapokon: 9.00 - 23.00
C - Vitamin
TOBE Gallery, augusztus 16-ig
A TOBE Gallery harmadik alkalommal szervezi meg közös kiállítását a MOME Fotográfia szak hallgatóival, mely az előző együttműködések folytatásaként a C-VITAMIN nevet kapta. A közös tárlat során a hallgatók az egyetem falain kívül szerezhetnek szakmai tapasztalatokat a kereskedelmi galériák világában, a nagyközönség számára pedig lehetőség nyílik felfedezni és megismerni már most a fiatal tehetségeket. A kiállítás grafikai arculatát Csepregi Dóri (tervezőgrafika MA) tervezte. Dorogi Enikő (1984, Szeged) jelenleg a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotográfia mesterképzésének hallgatója, Budapesten él. Vizuális művészeti tanulmányait a Szellemkép Szabadiskola rövidfilmes képzésén alapozta meg. 2017-től 5 éven át Göteborgban, Svédországban élt, ahol fokozatosan az alkotói fotográfia felé fordult. Témái az átmeneti állapotok és a köztes belső utazások köré összpontosulnak, megragadva az én térbeli és időtlen lebegését. Az önmagunkkal való kapcsolatunk dinamikáját és a másokkal kialakított kötelékek, rétegződések - vagy éppen azok hiányának - hatását kutatja. Fontos számára az alkotói folyamat, a felfedezés, a játék és a kísérletezés, ezt minden esetben az elkészült alkotás szerves részének tekinti. Munkáiban egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az analóg technikák. Eördögh Lola (1998, Miskolc) fotográfiai tanulmányait a Képző- és Iparművészeti Szakgimnáziumban kezdte, ahonnan 2017-ben felvételt nyert a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemre, 2020-ban elvégezte a BA-t, illetve idén szerezte meg mesterdiplomáját. Jelenleg szabadúszó fotósként tevékenykedik Budapesten. Munkáiban általában a személyes történetek, emberekben zajló összetett folyamatok foglalkoztatják. Témái többnyire személyes indíttatásúak. Az elmúlt három évben mestermunkáján dolgozott, amelyben megrendezett fotográfiával foglalkozott. Fényképein keresztül fejti fel a múltat, vizsgálja a családjában történteket, az emlékezetben történő különböző torzulási mechanizmusokat. Olyan képeket alkot újra, amelyek nem részei a családi albumoknak. A meghatározó, de meg nem örökített pillanatokat, atmoszférákat keresi képeivel. Gajewszky Anna (1997, Budapest) budapesti székhelyű fotográfus, vizuális művész. 2024 júniusában diplomázott a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem fotó mesterképzésén.Munkáit Budapesten és külföldön is többször kiállították, szerepelt a 2021-es “Blurring the Lines” kiadványban, mely a legjobb diplomamunkákat publikálja minden évben. Munkájáért nemzeti felsőoktatási kiválósági ösztöndíjat kapott, a „Vénusz Nyomában” könyvét bemutatták a 2023-as párizsi Polycopies-on, a „Ne sírj Anyám, így kell ennek lenni” című sorozatával finalista lett a 2024-es Carte Blanche Paris Photo-n, és kiállító művésze a 2024-es Breda Photo fesztiválnak. Munkáira jellemző az intim személyes témák felfedezése, különös tekintettel az emberi kapcsolatok bonyolultságára. Vizsgálja az emberek közötti kapcsolatokat, a családjukkal, a múltjukkal, saját testükkel, állatokkal, és tágabb értelemben a földdel való kötődéseiket. Az önarcképek használata hangsúlyozza, hogy munkája személyes életéből táplálkozik, azonban a képek túllépnek az egyéni narratíván, hogy olyan szélesebb témákkal foglalkozzanak, mint a nőiség, családi kapcsolatok, generációk és vidéki szokások, rituálék. Képei többnyire megrendezettek, de gyakran megmaradnak a valóság talaján, így egy fikció és igazság kettősségét teremtve meg, ami központi eleme projektjeinek. Ez a megközelítés lehetővé teszi számára, hogy feltárja és közvetítse az emberi tapasztalatok összetett aspektusait. Nyitvatartás: kedd - péntek 14.00 - 18.00valamint előzetes bejelentkezéssel: info@tobegallery.hu
Hírek, érdekességek
Ó, a Balaton...
Füred Art Week
A Balaton partján tartják a műkincsek seregszemléjét. Rippl-Rónai Józseffel, Márffy Ödönnel és Vaszary Jánossal robban be a Füred Art Week.
Szentendre
Nyáresték, kísértetkalandok és élő történelem a szentendrei Skanzenben
A szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban nyáron is különleges élmények várják a látogatókat. Élő történelem, bringatúrák, kiállítások, a szentendrei Skanzen 75 hektáros természeti környezete kínál tartalmas kikapcsolódást az érdeklődőknek.
Szerda=MNG
Újra Borszerdák a Galériában
A Magyar Nemzeti Galéria egyik legnépszerűbb programsorozata idén is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat.
Kutyatár, kutyatár...
Különleges, kutyatörténeti gyűjteménnyel gazdagodott a Magyar Nemzeti Múzeum
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központba került a világ egyik legnagyobb kutyatörténeti gyűjteménye, a „Corneliana Collectio Cynologica”.
Pályázat
ARC
Meghirdették a 24. ARC közérzeti pályázatot. Téma: CSALÁD?
Képzőművészeti
Borszerda
Magyar Nemzeti Galéria, július 31., 18:00
A Magyar Nemzeti Galéria egyik legnépszerűbb programsorozata idén is várja a képzőművészet és a bor iránt érdeklődő látogatókat. A rendezvény ismét színes programot kínál júliusban: szerda esténként különleges kiállítások, izgalmas tárlatvezetések, élő zene, borkóstoló és csodálatos panoráma várja a művészet rajongóit. Az idei Borszerdák tematikái a közelmúltban megújult állandó kiállítások köré épülnek. Az egyes esteken az érdeklődők megismerhetik Csontváry Kosztka Tivadar festészetét, az 1945 utáni művészetet bemutató Lépésváltás – frissítve! című tárlatot, az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjteményt, valamint a 20. századi magyar művészetet bemutató Modern idők című kiállítást. A Borszerdák közönsége a múzeum kiállításain a magyar képzőművészet legfontosabb alkotásaival találkozhat, többek között Munkácsy Mihály, Csontváry Kosztka Tivadar, Rippl-Rónai József és Maurer Dóra remekműveivel, valamint az 1800 utáni Nemzetközi Gyűjtemény legjelentősebb darabjaival is, olyan kiemelkedő mesterek alkotásaival, mint Paul Cezanne, Claude Monet, Camille Pissarro, Auguste-Pierre Renoir vagy Hantai Simon. A programsorozat történetében újdonság, hogy a felkért borászatokhoz most minden alkalommal csatlakozik az adott tájegységből egy-egy magyar natúr borászat is. Július 10-én a Szent György-hegyi Szászi Birtok és a Bencze Birtok, július 17-én a Somló hegyi St. Margit Pincészet, illetve Jász Laci Pincéje, július 24-én a nyugati országrészből a Pannonhalmi Főapátság Borászata és az Unger Bormanufaktúra, július 31-én pedig a Hajós-Bajai borvidékről a Koch Pincészet, valamint a Sziegl Pince mutatkozik be.
Cézanne - Egy élet portréi
Várkert Bazár, július 27., 18:00
Színes, angol dokumentumfilm, magyar felirattal, 81 percÍrta és rendezte: Phil Grabsky Bármennyire is szeretjük felfedezni a művészek széles spektrumát, mégis újra és újra visszatérünk a XIX. század végének rendkívül termékeny franciaországi időszakához: Monet, Renoir, Manet, Degas, Van Gogh, Matisse, Morisot, Cassatt, Whistler... és mindenekelőtt Paul Cézanne művészetéhez, akit Picasso egyszerűen csak mindannyiunk atyjának nevezett. Közismert, hogy Cézanne művészete nagy hatással volt a XX. századi modern festészetre, főleg a posztimpresszionisták, a feuve-ok és a kubisták látásmódjára, de hogy ebben milyen szerepe volt konkrétan a portréinak, az nem tisztázott. Mindeddig ugyanis a tájképek és csendéletek mellett kevés figyelem esett Cézanne portréfestészetére. Pedig a modern művészet előfutára mintegy kétszáz portrét festett pályája során, köztük huszonhat önarcképet, s további harmincat feleségéről, Hortense Fiquet-ről. Ezekből ötven szerepelt abban a válogatásban, amely alapján filmünk készült. A tárlat 2017 nyarán nyílt a párizsi Musée d’Orsay-ban, majd az ősz folyamán Londonban, a National Portrait Galleryben mutatták be, 2018 első felében pedig Washingtonban. Olyan különleges műveket ismerhetünk meg közelebbről a válogatásban, mint a Keménykalapos önarckép, a Vörösmellényes fiú, vagy a Madame Cézanne sárga karosszékben, amelyek a világ különböző gyűjteményeiből érkeztek a kiállításra. A tárlat kronologikusan követi a művész stílusában bekövetkezett változásokat, bemutatja ugyanazon téma változatait és Cézanne koncepcióját a modell személyiségének kifejezésére. A filmben a múzeumok szakértői is megszólalnak, csakúgy, mint levelein keresztül maga a művész, akinek élete helyszíneire is elkalauzol bennünket Phil Grabsky alkotása. „Mi, producerek egy nagy kiállításra vártunk, mely elég ambiciózusnak, átfogónak, átgondoltnak tűnt ahhoz, hogy mi is foglalkozzunk vele. Amikor a londoni National Portrait Gallery igazgatója bejelentette, hogy kiállítást rendeznek - a párizsi Musée d'Orsay-val és a washingtoni Nemzeti Művészeti Galériával együtt -, tudtam, hogy eljött a pillanat. (…) Szeretek életrajzokat készíteni, így egy portrékon alapuló Cézanne kiállítás ideális volt, bár kicsit szokatlan tematikájú. smereteink szerint csak Rembrandtnak készült több önarcképe Cézanne-nál. A tárlaton azokat látatjuk, akik a festőzseni életét megtöltötték. Több mint háromtucatnyi önarckép közül válogattunk. (…)” /Phil Grabsky/
Drégelypalánk
FOTÓFALU 2024 Alkotótábor és Művésztelep
FOTÓFALU, július 28.-augusztus 4.
INSPIRATÍV KÖRNYEZEThogy álmodjatok, alkossatok és megvalósítsátok önmagatokatKIVÁLÓ SZAKMAI IRÁNYÍTÁShogy új ismereteket szerezzetekPÁRATLAN TECHNIKAI HÁTTÉRhogy minden adva legyen ötleteitek, terveitek formába öntéséhezKREATÍV KÖZÖSSÉGhogy együtt tanuljatok, alkossatok együtt bulizzatokINDULJON A NYÁR LEGJOBB FOTÓS TÁBORA!Idei kurzusaink:1. ANALÓG HARMÓNIÁK // Fekete István és Szilas Szilárd2. ALKALMAZOTT FOTOGRÁFIA // Fiala de Gábor3. ARCHAIKUS FOTÓELJÁRÁSOK // Zalka Imre4. ANTRAKOTÍPIA // Vékás Magdolna5. CAMERA OBSCURA // Varga Gábor Ákos6. Digitális Képműhely // VIRTUÁLIS SÉTA // Fodor Dánilel7. FOTOGRAM // Gábor Enikővel8. RIPORTFOTÓ // Bácsi Róbert László9. RIPORTFOTÓ // Déri Miklós10. MÁGIKUS KOLLÓDIUM // Baráth Gábor11. VÁR A VÁR – DRÉGELYVÁRFOTÓAKCIÓ // Drégely Imre Részletek, árak, jelentkezés
Tárlatvezetés
Ludwig Múzeumjúlius 28., 16:00
A kiállítás alapgondolata egy mindannyiunk számára ismerős, csaknem hétköznapi építészeti jelenség, a jellegzetes kockaház (sátortetős kockaház, ún. Kádár-kocka) mint a modernizáció kifejeződésének megjelenítése. A hatvanas, hetvenes évek családi háza a mai napig meghatározza a magyar vidék településeinek képét. A magyarországi szocreál utáni műépítészet által lenézett mostohagyermek a múlt század legmaradandóbb építészeti formájának bizonyult. A sátortetős kockaház a házgyári lakás ikerpárja; a létező szocializmus lakásépítésének két karakteres szereplője egymás nélkül elképzelhetetlen. Bárhogyan is viszonyulunk a kockaházhoz, az épített kulturális örökségünk része.Tárlatvezető: Hádinger Nóri
Kurátori tárlatvezetés
Ráth György-villa, július 31., 16:30
Milyen volt az 1920-30-as évek megújuló divatja? Milyen öltözékek és kiegészítők, vagy akár anyagok kerültek a korabeli nő ruhatárába? Hogyan ismerhető fel az art deco viselet? Ezen kérdéseket járja körül Csepregi Noémi kurátori tárlatvezetése a Ráth György-villa kiállításában, ahol vendégeink számos estélyi és hétköznapi viselet mellett a korszak smink- és frizura divatjával is megismerkedhetnek.
Kollektív kurátori tárlatvezetés
Centrális Galéria, augusztus 1., 18:00
A Blinken OSA Archivum, amely jelenleg új logóval, weboldallal és katalógussal frissíti nyilvános arculatát, egy kutatáson alapuló közösségi programot indított, hogy gyűjteményeit új módszerekkel, új megközelítésben értelmezze újra. A tényeken múlik: Gyűjtemények és közösségek című kiállítás a „kollektív kurátori munka” és a „közösségi archívumok” módszereit felhasználva mutat be válogatást az Archivum gyűjteményeiből. A kiállítás az Archivum közel harmincéves történetének első gyűjteményes kiállítása, amelyen a szerteágazó anyagból válogatott dokumentumok egymásra rétegződő történetekké állnak össze, felölelve a hidegháború korszakának és az azt követő időszaknak a főbb történelmi eseményeit, ugyanakkor betekintést nyújtva a hétköznapi emberek mindennapjaiba is. A kiállításon többek között a Szabad Európa Rádió/Rádió Szabadság Kutatóintézet gyűjteményéből származó, eddig nem látott anyagok szerepelnek, így a rádió magyar adásának könnyűzenei műsorához, a Teenager Partyhoz írt levelek, valamint a rádiók belső működését bemutató fotók. Szamizdat anyagok, például Dalos György 1985 című regénye is megtekinthető a tárlaton, Rajk László eredeti illusztrációival. Kiterjedt audiovizuális gyűjteményünk számos anyagát is bemutatjuk, többek közt a Fekete Doboz Alapítvány által készített, a magyar rendszerváltás főbb eseményeit dokumentáló videókat, valamint a Privát Fotó- és Filmalapítvány amatőrfilmjeit, amelyek a 20. század szinte egészének magyarországi magántörténelmébe engednek betekintést. A nagy történelmi eseményekkel kapcsolatos anyagokat olyan földhözragadtabb, személyes elbeszélések egészítik ki, mint a Szovjetunióból a Szabadság Rádiónak küldött levelek, vagy Lukács György filozófus feleségének, Bortstieber Gertrúdnak a rajzai, aki a családjának az 1956 utáni romániai száműzetésből küldött leveleihez mellékelte képeit, amelyek most először láthatóak a nyilvánosság előtt.
Zenélő Budapest
Műcsarnok, augusztus 2., 11:00, 11:30
A Zenélő Budapest programsorozat hétről hétre ingyenes minikoncertekkel jelentkezik a Műcsarnok oszlopcsarnokában, egészen augusztus közepéig. Programok: Augusztus 2. péntek:- 11:00, 11:30: Klasszikusok Jazz feldolgozásban (közreműködnek a Zenélő Budapest kamaraegyüttesei)Augusztus 3. szombat:- 11:00, 11:30: Hangulat koncertek: Reneszánsz, barokk rézfúvós zene (közreműködik a Nemzeti Rézfúvós Kvintett)Augusztus 4. vasárnap:- 11:00, 11:30: Népszerű klasszikusok (közreműködnek a Zenélő Budapest kamaraegyüttesei)
Klimt: A csók
Várkert Bazár (Testőrpalota), augusztus 6., 18:00
Gustav Klimt Csókja a világ egyik legismertebb és legtöbbet reprodukált festménye. Talán ez a legnépszerűbb poszter a diákkollégiumok falán Pekingtől Bostonig.Az 1908 körül Bécsben festett, ismeretlen ölelkező párt ábrázoló, szuggesztív kép elkészültétől fogva megigézi a nézőket titokzatosságával, érzékiségével és káprázatos anyagaival. De mi is áll a festmény vonzereje mögött; és ki is volt az alkotója?A festmény – a valódi arany, a díszítő minták, a szimbolizmus és a forrongó erotika – alapos tanulmányozása során utunk a figyelemre méltó századfordulós Bécsbe vezet, amikor egy új világ küzdött a régivel.A Frida Kahlo és a Mary Cassatt - A modern nő portréja rendezőjétől és a Vermeer: A valaha volt legátfogóbb életmű-kiállítás producereitől egy erőteljes, lebilincselő és szenvedélyes új film érkezik.Klimt a szecessziós mozgalom titánja volt, aki dekadens új világokat teremtett, amelyekben a gyengéd érzékiség, az ősi mitológia és a radikális modernitás egyesült.Fedezze fel a világ egyik kedvenc festménye mögött rejlő botrányos életű alkotót és az őt érő rendkívüli hatások gazdag szövevényét!angol dokumentumfilm. 90 percKorhatár:12Rendező: David BickerstaffForgalmazó: Pannonia Entertainment A film adatlapja
Műcsarnok
Megélt? terek | Vásárhelyi Antal kiállítása
Műcsarnok, augusztus 25-ig
Vásárhelyi Antal elképzelt, szakrális vagy titkos terei, ábrázolt kompozíciói egyszerre láttatják a természet és a geometria tökéletes formáit, a teljességet és a részleteket, modellezve a világmindenséget. A letisztult struktúrák alapja a szigorú, mértani pontossággal kiszerkesztett felépítés. A sokszorosan tagolt, tökéletes precizitással megtervezett, szimmetrikus vásznakon és grafikákon az aranymetszés szabályszerűségei teremtenek harmóniát, képviselve az örök értékeket. Az egyedi technikákkal alkotott munkákban gyakran egymást fedve jelennek meg a felülről vagy belülről megmutatott alaprajzok, a mélységek, magasságok és a különféle dimenziók. Az eltérő perspektívából láttatott terek, a semmibe, mégis a mindenségbe vezető lépcsők, rámpák, gúlák, boltívek, kupolák, ablakok és ajtók mindig újabb értelmezési lehetőségeket nyitnak meg. Az eszményi idomokból, a platóni testekből: a négyzetből, a körből és az egyenlő oldalú háromszögből kiinduló formák a szakrális terek isteni attribútum jelölői lesznek. A körzővel és vonalzóval ábrázolt Teremtő egyszerre alkot és igazgat, miközben tervez és formál. A szakrális terekre jellemző vallási jelképek együttesen tűnnek fel a festményeken és a grafikákon, kifejezve a különbözőségekben rejlő egységet, az eltérő létállapotokat, az élet és a halál szimbólumait, a fent és a lent világát, illetve a férfi és női attribútumok összekapcsolódásait. A gyakran szürreális terek alaprajzai egyszerre elképzeltek és idealizáltak, ám perspektivikus ábrázolásuk mindig magában hordozza a valószerűség elemeit is.A Szakrális terek, Belső architektúra és Tér architektúra című sorozatok elemeiből összeálló kiállításon az építészeti struktúrák kiemelt szerepet kapnak, amely igazodik a Műcsarnokban egyidejűleg látható III. Építészeti Nemzeti Szalon és kísérőtárlatainak – Csete György és Kós Károly munkásságát bemutató – anyagához. (Fazakas Réka, a kiállítás kurátora)
Helyiérték | III. Építészeti nemzeti Szalon
Műcsarnok, szeptember 15-ig
A Műcsarnokban jelentős szakmai- és közönségérdeklődés mellett, ötesztendős ciklusokban mutatkozhatnak be az egyes művészeti ágak. 2024-ben újra az építészet kerül reflektorfénybe. A HelyiÉrték címet viselő III. Építészeti Nemzeti Szalon együttgondolkodásra hív. Az elmúlt öt év hazai és határon túli építészetét összegző, a szigma jelölést logójául választó kiállításon a látogató korunk legfontosabb kihívásaihoz kapcsolódó, megkerülhetetlen kérdéskörök szerint csoportosítva ismerhet meg különböző építészeti gondolatokat. A jelen körvonalaiban az urbanisztikai léptékű jel-épületek mellett több aspektusból is megvilágításba kerül az építészet és a közösségi-kulturális identitás viszonya, nem feledkezve meg a kis léptékű, de annál fontosabb, katalizáló erejű beavatkozásokról. Önálló egységet képvisel a jövő zálogaként és a korszellem indikátoraként szemlélhető két, kiemelt témakör: az oktatási-nevelési intézmények és a lakóházak építészete. Az épített örökség helyzetét feltáró szekció a múlttal való együttélés lehetőségeit járja körül az identitás és a továbbörökíthető közösségi emlékezet szemszögéből. A kiállítási tér végpontján kap helyet az építészeti gondolkodás mint alkotói folyamat szimbolikus leképezése: válogatás skiccekből, rajzokból, látványtervekből, melyek művészi illusztrációkként a legjelentősebb hazai és nemzetközi pályázatokra készült építészeti víziókat is bemutatják. Az apszisban kialakított közösségi tér a párbeszéd, a szakmai közélet helye, hátterét a vizsgált fél évtized hazai építészeti könyvtermése adja. A művészi épületfotók az egyedi történetmesélés eszközeivel az épületek új arcát tárják elénk, betekintést adva az anyag mögött meghúzódó emberi történetekbe, az építészet humán dimenzióiba, rávilágítva arra, hogy egy épület „helyiértékét” a használó közösség igazolja vissza napról napra. Nem más, mint e közösség iránti felelősség az építész legfőbb feladata, különösen az elmúlt időszakot meghatározó járvány, a háború és a klímaváltozás metszetében.A kiállítás főkurátora Dénes Eszter építész, építészeti szakíró, felkért társkurátorai Gutowski Robert, Perényi Tamás és Ferencz Marcel Ybl-díjas építészek. Az építészeti minőség sokoldalú bemutatására törekvő kiállítást rendezvények, szakmai konferenciák, könyvbemutatók és különleges tárlatvezetések kísérik. A III. Építészeti Nemzeti Szalon 2024. május 5-től szeptember 15-ig látogatható.
KÓS 140 | Kós Károly műhelye
Műcsarnok, szeptember 15-ig
Kós Károly (1883–1977) szerteágazó építészeti tevékenysége végigkísérte a 20. század nagy részét és annak több történelemformáló korszakát. Pályája elején, az első világháború előtt az ún. „Fiatalok” csoportjának vezető egyéniségeként megalkotta az akkor virágzó magyar építészet több remekművét (Fővárosi Állat- és Növénykert pavilonjai, zebegényi római katolikus templom, sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum), majd otthont épített magának és családjának Sztánán, az erdélyi Kalotaszeg régióban. Varjúvár néven ismertté lett saját háza ma igazi zarándokhely.Az első világháború idején készített munkái (IV. Károly koronázási ünnepségének díszlettervei, József főherceg vadászkastélyának terve) és törökországi tanulmányútja után egy ideig az erdélyi politikában is aktív volt, 1925-től pedig a magyar kisebbség újjáépítésén fáradozott, erre irányult építészeti, publicisztikai, műemlékvédelmi és tanítói munkája. A két világháború közötti időszakban tevékenységének egyik központja Sepsiszentgyörgy volt, ahol az általa tervezett és 1912-ben felépült Székely Nemzeti Múzeum közösségével együttműködve számos építészeti, néprajzi és közösségi munkákban vett részt. Ebben a városban épült meg Kós Károly legtöbb középülete és városi lakóháza.Saját házának tervezésével párhuzamosan írásaiban és terveiben megjelenik a gazdálkodó ember alakja, aki minden lehetséges értelemben műveli a kalotaszegi tájat – és szükség szerint minden eszközt ragad annak védelmére. Kós meghatározta a kalotaszegi és az erdélyi kultúrtáj fogalmát, és ennek szolgálatába állította tehetségét és tudását. A falusi és kisvárosi emberek, valamint a református egyház megrendelésére számos épületet tervezett, munkássága több generáció életére gyakorolt hatást. Bár kimaradt a hangos sikereket hozó építészeti élet főáramlataiból, életműve mégis rendkívül következetes és máig példaértékű.A tárlat eredeti tervek, archív fényképek, kortárs ábrázolások és dokumentumok segítségével mutatja be a fiatal építész korai remekműveit. Korabeli publikációk és saját írásai révén a sztánai Varjúvárban született, több műfajt érintő és a közösségszervezéshez is szorosan kapcsolódó víziói és eredményei is megjelennek.A kivételesen gazdag életmű alkotásai felmutatják, hogy Kós Károly szemléletében a táj és a település viszonya valójában a természet és az ember kapcsolatát jelképezi. Munkássága a 20. század elején az utolsó kézműves kísérletek egyikének művészi megfogalmazása, amely ma is érvényes módon arra figyelmeztet, hogy természet és ember nem külön világban létezik: az ember az univerzum szerves része, és saját világát csak a természet tiszteletével tarthatja fenn.
CSETE | Csete György, Csete Ildikó, Pécs Csoport
Műcsarnok, szeptember 15-ig
A kiállítás Csete György (1937–2016), a magyar organikus építészet egyik alapító atyja, és felesége, Csete Ildikó (1940–2018) textilművész-képzőművész munkásságát mutatja be, együtt a Csete György vezette, 1970–1976 között működő és később Pécs Csoport néven ismertté vált építész társaság, a Pécsi Ifjúsági Iroda 1970-es évekbeli műveivel. A csoport tagjai Blazsek Gyöngyvér†, Csete György†, Deák László, F. Kovács Attila, Jankovics Tibor, Kistelegdi István†, Nyáry József† és Oltai Péter voltak. Csete állandó statikus mérnöki társa Dulánszky Jenő volt. Építészetük a természet, az építészet és az ember mára elveszített egységének helyreállítását, az ipari környezetpusztítás és az energiapazarlás megállítását, a szoláris energia (ma megújuló energiaforrásoknak neveznénk) kiaknázását szorgalmazta. A magyar organikus építészetet Csete a 19-20. század fordulójának magyar szecessziós építészetéből eredeztette, fő céljának pedig az anyanyelvű építészet megteremtésében látta, szemben az 1970-es években uralkodó nemzetközi modernizmus technicista sivárságával.A tárlat Csete György világhírű Forrásházával (1970) indul, amely költői építészeti látomás ember és természet egységéről. Ezzel szinte egyidős a paksi atomerőmű lakótelepének első üteme, az ún. tulipános házak (tervezők Csete György, Deák László, Kistelegdi István és Jankovics Tibor), amelyek a csoport nevét országosan ismertté tették a róluk kipattant sajtóvita révén, amely a csoport feloszlatásához vezetett. A kiállítás termeit végigkíséri egy válogatás a Csete által egész életében – A4-es lapokon – rendületlenül készített, rendkívüli terjedelmű szabadkézi rajzok sorozatából, melyeket gondolkodó rajzoknak vagy konceptuális diagramoknak nevezhetnénk. Csete Ildikó az Iparművészeti Főiskolán folytatott tanulmányai után egy bő évtizedig a Goldberger Textilnyomógyárban dolgozott nyomottanyag-tervezőként, azután a szabad tervezői tevékenységet folytatta élete végéig. Szemléletét a Gödöllői művésztelep alkotó szellemisége és az 1970-es évek finn iparművészete határozta meg. A Gödöllői művésztelepen keresztül a kalotaszegi népművészethez, a finnek révén pedig az európai modernitáshoz is kapcsolódott. Műveinek legfőbb témája és formai motívuma mindvégig a magyar múlt és a magyar népi, illetve növényi ornamentika gazdag, sokrétű világa maradt. Életműve azt bizonyítja, hogy nincsen szakadék a múlt és a jelen művészete között, mert mindkettő élő. E gondolatkör kiállításunk fő üzenete is egyben, hiszen a mai ökológiai és civilizációs problémák pontosan e kérdések körül forognak.
Feltakarás | Géczi János dekollázsai
Műcsarnok, október 6-ig
„Az apokalipszis – eredeti értelme szerint feltakarás – értelmet tulajdonít az összeomlásnak, a múltat pedig prediktív képességekkel ruházza fel. Amikor azt mondjuk, a dekollázsok szépek, erről beszélünk magunk is.”[1] Géczi János az utolsó polihisztorok egyike. A biológusként végzett, művelődéstörténészként és antropológusként is jegyzett alkotót a szélesebb közönség elsősorban íróként, költőként tartja számon, de a képzőművészeti-vizuális nyelvvel való kísérletezése (kezdetben a szépirodalommal szorosan összefonódva, idővel magának önálló érvényt szerezve) is több évtizedre nyúlik vissza. Dekollázsainak alapanyagai az időnek és az emberi beavatkozásnak köszönhetően roncsolt óriásplakátok, eredeti funkciójuktól megfosztatott, több rétegben felülragasztott, hámló-foszló, talált (lopott!) felületek, amelyeket minimális beavatkozással, tépéssel, visszaragasztással alakít művekké. A feltakarás szó Visky András Géczi János kiállítása elé írt szövegéből származik. Ezekben a munkákban egyszerre van jelen az eltakarás és a feltárás mozzanata. Az eredeti jelentések kitakarásra kerülnek, kiüresednek, a talált tárgy megfosztódik bármilyen konkrét jeltől, amely jelentést hordozhatna, kapaszkodót nyújthatna az értelmezéshez. Másrészt a rétegek feltárásával a romlás, az átváltozás, az idődimenzió válik láthatóvá és vizsgálhatóvá. A művek köztes állapotot állandósítanak: a fosztás, roncsolás révén (akár véletlenszerűen) új jelek, mintázatok jelennek meg, amelyek új rendszerré, jelentéssé, képpé szerveződnek – mintha a szétesés és újraszerveződés kimerevített pillanatának tanúi lennénk. Hogy ez a pillanat a nyelv, a művészet, a kultúra vagy az egész civilizáció, netán az ökoszisztéma vagy a világegyetem működésének törvényeiből mutat fel valamit számunkra, az rajtunk, nézőkön múlik. Géczi János képzőművészetének elemzői mindig kiemelik a street arthoz, vagy legalábbis a nagyvárosi környezethez és a fogyasztói kultúrához való viszonyát. A kapcsolat, mondhatjuk, magától értetődő, hiszen a művész alapanyaga az óriásplakát, ennek a kultúrának az egyik legnyilvánvalóbb eszköze és felmutatója, amelynek eredeti közege a nagyvárosi utca; az alkotó a beavatkozásai révén egyszerre használja és kérdőjelezi meg ennek a kultúrának a formáit és érvényességét. A műcsarnokbeli kiállítás az utca és a kiállítótér közötti távolság áthidalására is izgalmas kísérletet tesz: Géczi János a kiállítóterem falaira ideiglenes, helyspecifikus művet készít, amely párbeszédbe kerül a Műcsarnok homlokzata elé kerülő, a terem ablakaiból is látható, szintén csak „itt és most”-ra készülő kültéri installációval. (Szerdahelyi Júlia, a kiállítás kurátora) Az ihlet titkai: sétálja körül, ahogy Géczi János óriási dekollázsait készíti! A Műcsarnokban a megnyitó előtt több alkalommal ingyenesen megtekinthető az alkotás folyamata Géczi János Műcsarnokban kiállított művei erősen kapcsolódnak a nagyvárosi környezethez és a fogyasztói kultúrához: dekollázsainak alapanyagai az időnek és az emberi beavatkozásnak köszönhetően roncsolt, talált-gyűjtött (lopott!) óriásplakátok, amelyeket minimális beavatkozással, tépéssel, visszaragasztással alakít művekké. Az alkotó a kiállítóterem falaira és a Műcsarnok homlokzata elé is ideiglenes, helyspecifikus installációt készít. A tárlat kuriózuma, hogy az alkotói folyamatot is a nyilvánosság elé tárjuk már a július 18-i megnyitót megelőzően is: július 5-én és 7-én a Műcsarnok homlokzata előtti zöld területen a művész személyesen hordja fel - tapasztja - tépi vissza dekollázsait az oda kihelyezett hagyományos hirdetőoszlopokra, július 11-től pedig a kiállítás terében engedünk bepillantást a Műcsarnok falaira készülő alkotás készítésének folyamatába több, előre meghirdetett alkalommal. A kiállítótérben a megnyitó előtt ingyenesen látogatható időpontok: július 11. 17:00 – 19:00 órajúlius 13. 14:00 – 16:00 órajúlius 14. 14:00 – 16:00 óra
