Eddig is tudtuk, hogy valami bűzlik a legnagyobb kritikagyűjtő portállal, de most már bizonyíték is van rá.
Az ír színész most Antal Nimród rendezésében alakítja a nyugdíjas bosszúállót. Kritika a Megtorlásról.
Persze csak azzal a megkötéssel, ha a Poirot-film kifejezést hatalmas idézőjelek közé tesszük, mivel ennek az alkotásnak már vajmi kevés köze van az Agatha Christie által megteremtett univerzumhoz. Kritika a Szeánsz Velencében című premierről.
Fares Fares, a skandináv krimik állandó szereplője - lásd Q ügyosztály - rendezőként mutatkozott be, és egyszerre rakott az asztalra egy nagyon emberséges túszdrámát és egy sötét krimit.
Mindenki kedvenc etnikai romkomjának második folytatása igazi nyár végi boldogságkoktél, ami nagyon jólesik arra a másfél órára, amíg nézzük, de az első (két) résztől eltérően nem fog mély nyomokat hagyni bennünk. Kritika.
A Nem kapjátok meg a gyűlöletem egy gyászoló férfi szenvedéstörténete, aki megmutatja, hogyan lehet feldolgozni a feldolgozhatatlant. Kritika a nemrégiben az HBO Maxra is felkerült filmdrámáról.
Egy Duna Televízión futó mai adást összehasonlítani sem lehet egy korai, RTL Klubon vetített epizóddal. Más idők, más poénok. Eltelt közel 20 év, minden megváltozott.
Adam Sandler most nem a haverjaival, hanem a lányaival pakolta tele új vígjátékát, amivel mi is jól járunk, még akkor is, ha ehhez egy Anne Hathaway-vígjáték sztoriját kellett lenyúlnia.
Vicces, hogy leginkább attól tartottam, hogy Geszti Péter a saját beszélgetős műsorában túl izgága lesz, hogy ellopja a show-t a vendégétől, jelen esetben Alföldi Róberttől, de Geszti túlságosan is visszafogott volt, ahogy maga a műsor is.
A streamingóriás három, egyenként 48-50 perces epizódból álló dokumentumfilm-sorozatát annak is érdemes megnéznie, aki azt hiszi, mindent tud a nagy port kavart ügyről.
Az egész ország láthatta az István, a király élőben közvetített jubileumi előadását a Papp László Sportarénából. Nem volt hibátlan, de a célnak megfelelt. Kritika.
Ha azt hitted, aki látott egy kutyás filmet, az látta az összeset, akkor nézd meg a Kivert kutyák című taplóvígjátékot kutyákkal, és gondold újra! Kritika.
A Rachel Stone: Mindent vagy semmit tisztességesen felvonultat minden ismert Bond-toposzt, de hiányzik belőle az a menőség, ami sikeres franchise-zá tette a 007-est, Jason Bourne-t és a Mission: Impossible-filmeket.
A botcsinálta amatőr nyomozóhármas kalandjai újraindultak a Disney+-on, de még nagyon az elején járunk ahhoz, hogy bármit biztosra tudjunk - pont egy olyan sorozatban, ahol semmi és senki nem az, aminek látszik.