Súlytalan, jelentéktelen "perc-emberkék" mondják el a véleményüket Latinovitsról.....
Hát mondják! Fel kellene nőni!!!! Nem középiskolás fokon!!!! Persze mondják csak az ostobaságot!
Semmi gond ezzel.... Tulajdonképpen a szándékkal van a gond. A butasággal. Amikor jobb lenne inkább hallgatni, mint butaságot beszélni!!!

Egy alkalommal a Fészekben vacsorázott éppen, mikor belépett Szitányi András. Latinovits őszinte megrökönyödéssel kifakadt: Ide már mindenkit beengednek? Itt emberek esznek!
A legszebb az egészben, hogy még csak nem is sértő szándékkal mondta. Én ismertem Szitányit. LZ nem túlozott. Sőt!

Ha valaki LZ természetét, modorát bírálja, csak a felszínt látja. Nem látja, milyen posvány volt az Aczél fémjelezte "művészvilág". Aki a Brancshoz tartozott az lehetett tehetségtelen és lusta, a haverok akkor i s felkarolták és bevették a buliba. LZ ezt nem tudta elviselni, a színvonaltalanságot és allergiás volt a nem odavaló emberekre. Nem bírta elviselni a rossz humorú, ávósspicli komlósjánost és ennek hangot is adott. Ez volt az "összeférhetetlensége".
Nem volt humora?
A hatvanas években Básti Lajossal a Fészekben üldögéltek, szigorúan távolságot tartva egymástól, az étterem egyik és másik sarkában, mikor Básti dühösen követelte a pincértől a régen kikért Radeberger NDK-sörét. Miután megkapta, Latinovits kajánul odakiáltott a pincérnek: Én meg kérek egy Radebástit!

Köszönöm szépen! (Nagyon kedves vagy!)
Bizisten mondom, jól esett! 😮😉

Hát ez szívemből szólt, minden mondatával egyetértek.

Azon gondolkodom, vajon volt e humorérzéke. Érzésem szerint nem. Vajon a bipoláris betegség következtében veszíthette el, vagy soha nem is volt? Frenreisz Károly elmondása alapján a halála előtt egy évvel külön költöztek Ruttkai Évával, tehát a halála előtti időszakban nem voltak már együtt. Hát nem furcsa?....
Nincs párhuzam József Attilával. Semmi. Teljesen más a két ember. József Attila szegény egy tiszta forrás volt, aki azt élte, amit írt. Épp ezért kevesen-már ha valaki egyáltalán-jutottak el olyan költői magasságokba, mint ő. Persze elfogult vagyok, az is leszek, de talán még így is igaz. De József Attila nem volt gőgös. És nála elhiszem, hogy baleset volt, mert én azt szeretném hinni.
Latinovits meg elmondta a verseit, mély átéléssel, és értve a szöveget, és ennyi. Nem volt más közös a két ember között. Vagy max az apjuk elvesztése. A diagnózisuk is más volt. És Latinovits nem volt elég alázatos.

Remek írás, még remekebb jellemzés Latinovitsról! Gratulálok!
Minden sorára, csak bólogatok.
( És lám, hajszálra pontosan egy éve íródott! 😉)

A "Fotó Háber" c. film ment az egyik csatornán. A film kapcsán jutott eszembe Latinovits Zoltán.
Aki jó színész, jó megjelenésű férfi volt. Talán, ha elvégezte volna az akkori SZFF-t, akkor "nyitottabb szájmozgással beszélt volna. Vagy nem!?!

Az, hogy Ő volt a "színész király" nem tisztem megítélni. Igaz, hogy először a párja, Ruttkai Éva kiáltotta ki, halála után?! Ez egyébként is nagyon szubjektív dolog. Én úgy voltam L.Z-nal, mint ( a kisebb, nagyobb, legnagyobb, legeslegnagyobb) Kossuth-díjas Törőcsik Marival. Aki grimaszolni tudott, énekelni kevésbé, de ha meghallottam a "Gyere Te Nimand" c. számát énekelni a füstös hangjával, az volt mindennek a csimborasszója! Törőcsik Mari nekem egy szürke kis veréb volt csak, és nem "Edith Piaf" magasságokról beszélve. Hol volt Ő színészileg olyan, mint, akár Bara Margit, Dajka Margit, Kiss Matyi és még sokan mások?! A nyomukba nem léphetett. De aki azt mondja, hogy Törőcsik Mari az egyik legnagyobb színésznőnk volt, én tiszteletben tartom!

Lehet, hogy most azért is rámomlik majd egy kőbánya, ha elmondom véleményem Latinovits Zoltánról is?! Ahogy elnéztem Őt a fent említett filmben az alábbi gondolataim lettek , és hogy mit is gondolok róla az alábbiakban?!
Talán, ha nem akart volna annyira azonosulni József Attilával, és ha nem a költő verseit mondja rendresorra, akkor eszembe sem jutott volna József Attilával egy lapon említeni! Akkor talán csak a haláluk körülményeire asszociáltam volna bizonyára?!
Nem tudom, hogy L.Z. végiggondolta-e bármikor is, hogy ők ketten mennyire elütő módon szocializálódtak a költővel ?! Hogy József Attila milyen körülmények között élt, most nem sorolom, mert azért vannak emlékképeink a tanultak kapcsán a költőről, hogy milyen nagy szegénységben élt. Ellentétben L.Z. egy nemesi kúriáról csöppent a jobbnál jobb életkörülmények közé. És még így is kreált egy problémát, hogy megsértődött, és nyomta a lelkét az, hogy a nemesi papa elhagyta a családot?! De nem nyomorban, mint József Attila apja!
( Itt egy kicsit most elvonatkoztatva, a mostani "milliomos csemeték" jutnak eszembe, akik nem tudják jó dolgukban, hogyan tegyék tönkre magukat mondjuk a drogokkal, csak úgy unatkozásból, kínjukban?! )

Tehát, ha L. Z. megéhezett, beült a család "Gundel éttermébe" és jól belakott, és a mama sem a fateknő fölött mosott az étterem konyhájában, mint Gundel lány?! (Mint a költő édesanyja! )
Latinovits Zoltánnak tehát minden megadatott, de a jólétben közben elveszett, mint ember. Pláne ha ivott, és öntörvényű emberként még szóvá sem lehetett tenni, hogy rossz úton halad! A színésznek borzasztó természete volt. Az élet minden szegmensében kiszámíthatatlan volt, és ez volt az egyik legnagyobb probléma! Hacsak néha-néha egy-egy mosoly ült volna ki az arcára, már szerethető is lett volna. De nem! És így bufurcként, humor és mosoly nélkül nem volt szerethető számomra! És Őt, nem tanácsolta el "az egyetem fura ura", és nem kellett megküzdenie a mindennapokért.
József Attila pedig, aki a legmélyebbről indult, a legnagyobb költő lett. Akinek versei még mindig itt lüktetnek az ember fülében. Ezért szeretem! Azért meg különösen, mert a versei, gondolatai még mindig nagyot ütnek, amikor az országunk népéről van szó, mert zsigereinkben vannak népszerű versének sláger sorai, és még mindig tanít minket úgy, ahogy megígérte, hogy " Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon tanítani! " És most is tanít, az aktuális soraival!

És igen Latinovits Zoltánt a színészt, nem tudtam megkedvelni. Próbáltam, főleg a József Attila verseknél, különös figyelemmel követni versmondását.
De mindig olyan elánnak, indulatkitöréssel, kisebb nagyobb cinikussággal szavalt, hogy nem tudtam soha tolerálni és megérteni. Ráadásul neki ott volt az utolsó pillanatig a nagypolgári családja. Ott volt mellette a nő, a társ, Ruttkai Éva személyében. És a színész mégis tapintatlanul, már-már bántón és sértőn alázott mindenkit a környezetében. A "színész óriástól", ha már azzá avanzsált talán már életében is, sokkal nagyobb alázatot vártam volna!
Nekem ezért sem Ő a király! Hanem Sinkovits Imre, Darvas Iván, Páger Antal, akiknek lett volna mire, kire büszkének, beképzeltnek, tapintatlanul őszintének lenni, de az említettek szerények maradtak mindhalálig. Így lettek ők, és még sokan mások is, szerethető művészek.

Anno jelentek meg olyan hangok, hogy Latinovits Zoltán úgy akart meghalni, hogy "lemásolta" a költő halálának körülményeit, de a társa cáfolta az öngyilkosságot. Ruttkai Éva a balesetet preferálta. ( De most őszintén, mit kellett volna mondania, hogy öngyilkos lett, mert betegsége, indulatainak már nem volt ura, és ráadásul még állandó veszekedtünk is????) Node ez csak fikció volt részemről.
Latinovits Zoltánnak élni kellett volna, és nem meghalni így?! Sajnos, nem volt hálás a sorsnak, hogy milyen remek esélyeket kapott és élhetett volna "király" - színészkirály -, módjára is. De annyira természetesen vette amit a sorstól kapott, hogy még megköszönni is elfelejtette, szerintem.

Láttam anno Örkényi István " Isten hozta őrnagy úr " c. darabot, melyben Latinovits Zoltánt úgy emlegették, mint színész óriást. Miért?! Egyáltalán nem volt jobb, mint Sinkovits Imre! Sőt! Én úgy éreztem, mintha L.Z. beszédhibás lenne?! De az biztos, hogy túl játszotta a szerepét! Kíváncsi vagyok, ki merte volna megmondani a " színészóriások közt is a legnagyobbnak " mindezt ?! :)
A szemei is nagyon zavartak ebben az adásban! És modoros volt nagyon! A mosolytalan arc, a nézése bizisten riadalmat keltett az emberben. Félelmet keltett, és nagyon lekicsinylő, lenéző volt az a zord, már-már retardált arc! Kár, hogy egy szerénytelen, humor nélküli ember volt! És nem szerettem volna a barátja sem lenni!
Annál inkább József Attilának, aki annyira ki volt éhezve a szeretetre, hogy szinte invitálta, hívta az embereket magához, eképpen:
" Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg, bántana, ha azután sokáig elkerülnél."

Na jó, akkor majd ebbe belenézek, látom megvan azon a bizonyos oldalon. Köszi.

Így utólag már, ennyi év távlatából nagyon nehéz ezt hitelesen látni, érteni, hogy mi történhetett és miért. Egyébként el tudom képzelni, hogy a dilibogyóknak vannak olyan mellékhatásai, hogy valakinek öngyi gondolatai vannak. Lehet, hogy valami ilyennek az áldozata. De nem logikus, hogy ilyen esetben miért nem Ruttkaira bízták a felügyeletet, aki folyamatosan mellette élt, miért egy ezerfelé elfoglalt testvérre? Logikátlan. A szexuálisan más MGP-ről meg nehéz megállapítani az igazságot. Én annak a kis mozdonyvezetőnek hiszek, akinek a szeme előtt történt, és aki azóta is meg van törve az eset kapcsán. Azt mondta a társa, hogy "Jaj vigyázz, beugrik".
Ezt már nem tudjuk meg.
Tudsz olyan alakításáról, ami tényleg jó volt?